A holocaustról másként

4
március2015

Az embertelenség – gonoszság  csúcsra járatási helyszínén, az Auswitz – Birkenau – i haláltábor felszabadulása hetvenedik évfordulóján a világ közvéleménye által kisérve zajlottak le kegyeleti megemlékezések.

Állítólag a szerénység – egyszerűség a magyarázat arra, hogy a vérüket ontó katonák országának vezetése nem kapott hivatalos meghívást és csak az önkéntes tisztelgés jegyében jöjjenek. Az az esemény azonban nem olyan volt,  ahogy az aktuálpolitika így ledegradálja.

Hazánkban és itt Orosházán is már az 1944 – es évet megelőzően is elkezdődött a zsidólakossággal szembeni szankciók. Amikor meg 1944 március 19 – én megérkeztek Hitler legényei, a gépesített egység parancsnoki kocsija a főtéren a Wigner ház előtt állt (Rendőrségi épület) meg.

Gyorsan berendezkedtek. A parancsnokság a Táncsics utcai egy emeletes (Tafler ház)  épületben, a Gestapó a Pacsirta utcában, a hadtáp az Előd utcai Polgári Iskolában (József A. iskola) rendezkedett be és nyomban „munkához láttak” a helyi közigazgatás segítségével.

A községben 227 zsidó lakost tartottak nyilván. Április elején elrendelték a megszégyenítő sárga csillag viselését, majd később a két gettóba ( a mai gimnázium helyén és a Református Templom melletti fatelepen) gyűjtötték őket össze. A történelem sajátos játéka, hogy később a mi városunk és a kőrnyék lakosainak áldást hozó olajbányászok első központja lett 1958 novemberében a Református Templom melletti „Gettó” helyén.

Én személyesen két zsidó embert ismertem közvetlenebben. Az egyik volt a Szentetornyai fűszeres, „zsidóboltos”, Flőrich Gyula, akit Strashoffba vittek, de Ő hazakerült.

A másik, akivel igen közeli munkatársi és baráti kapcsolatba kerültem, Hers Lajos, olajbányász volt és itt nyugszik a szomszédos zsidó temetőben. Őt nagyon sokan ismerték, tisztelték és áldották is a sok – sok jótetteiért. Ő nem a haláltáborból, hanem a halálzónából került vissza, mint munkaszolgálatos.

Megemlítem azt is, 1944 nyarán – őszkezdetén az egész közéletre rányomta bélyegét a szélsőséges politikai állapot. Egyes források szerint az úgy nevezett „Betonpalotában” (ma Grill – csárda) táborozó Nyilasok 32 – en voltak, aztán a Nemzeti Szocialisták 27 – en, a Jugend-isták  43 – an és mintegy 15 fő úgy nevezett németbarát segédkező.

A deportálások során nálunk is igyekeztek jóérzésű családok segíteni. Ennek bizonysága, hogy 13 zsidó hölgyet cselédnek fogadtak be és így menekülhettek meg.

Az orosházi szidó  temetőben lévő emlékhelyen és táblán 187 áldozat neve olvasható. Sok kiváló orosházi ember veszett el.

Ha most egy nagyobbat lépünk előre, úgy külön is szeretnék emlékezni Hers Lajosra, aki az úgy nevezett „polgári” pályafutását Nagyszénáson kezdte az egyik TSZ tehergépkocsi vezetője, anyagbeszerzője, amolyan, mindenese volt.

Amikor megtalálták itt a földgázt Tatársáncon ( 1958.okt.16), rövid idő múlva, már Ő is  „olajos” lett,  Götcz Tiborral. Az orosházi fúrósok vezetőjének lett közvetlen segítője. A kis GAZ – kocsijával az általános ügyek, szállítások  szervezője – intézője azaz  „mindenese” lett. Őt még az olajosok  szolnoki központjában is jól ismerték. Abban az időben én is kezdőként (1957.okt.1-én – a születésnapomon kerültem ide, lettem Orosháza első embere) minden erőmmel az új nagy lehetőségek hasznosításán fáradoztam.  Ez időben, első sikernek számított a „Kisbirtokos ház” báltermében létesült ruhagyár, ahol ötszáz asszony jutott kenyérkeresethez, 1958 novemberétől.

Jól emlékszem arra az esetre, amikor kinn Gyopároson, a régi Községi Vendéglő teraszán időzve néztünk a tóra és ebben szinte semmi sem zavart (nyílt volt a terep). A szolnoki vezetők, Mezősi József igazgató, Tóth Zoltán főmérnök és Vándorfi Róbert főgeológus társaságában a jövő  említése vetődött fel, hogy egy meleg vizű kút jó lenne, de ingyen. A város a főgeológushoz fordult. Robi hogyan is lehetne ?  Ő egyből talált megoldást, hát ez itt a „mező széle”, kóbor – gázkeresés lehetséges.  Lett is 860 méteres kút, ma már persze nem így működik a világ.

Hers Lajos viszont Orosházán és környékén több tucatnyi helyen segített, közületeknek, iskoláknak, intézményeknek, vagy a Községi Tanácsoknak. „Kis-kutat fúrtak” vagy 1 – 2 köbméter folyami kavics, esetleg pár zsák cement, ha összeadnánk százmilliókat érő megoldást jelentettek. Neki, viszont még egy saját háza, vagy gépkocsija sem volt, amikor itt a szomszédban eltemettük.

Götz Tibor pedig jó egy évtizedig munkálkodott, amikor vagy féltucatnyi fúrós egység tűzdelte teli kutakkal a környéket – az OKGT (tröszt) kitörésvédelmi és biztonsági főnöke lett, nyugdíjazásáig és máig is Orosháza és egyben az én igaz barátom.

Az már  egy másik történet, hogy az MSzP – s városvezetés 12 év során vagy negyven elismerés közé nem találta méltónak a többszöri javaslatunkra (Nyugdíjas Egyesület) Götz Tibort, de még az Ő fényes karrierjüket lehetővé tevő(„üveges fiúk”) Szokup Lajost sem az orosházi üvegipar megalapozóit.

Mindketten a jobboldali városvezetéstől (Németh Béla, Dr. Dancsó József) kapták meg az „Orosháza Városért” kitüntetést.

Kicsi a világ !

Ki is gondolná, hogy a múlt év október 26 nagy budapesti, több tízezres internet adó bevezetési terv elleni tüntetés fő szervezője Gulyás Balázs (Dr. Gulyás Mihály unokája) a józsefvárosi MSzP –nél, Götz Tibor csoportjában  nyiladozott és főérdemi tájékoztatást kapott az orosházi    MSzP – s viszonyokról.

Talán még valamit !

Orosházán a „holocaust” 70. évfordulóján rendezett „se kép – se hang”, egyetlen emlékező sor vagy kép a Temetői Tábláról? A várostörténeti dömping (levéltár) és keresztényi fáklyás kőrmenet közegében valamit azért illett volna megtenni ! Netán a zsidótemplomból lett Művészeti Házban !

Nem kellene – e bővíteni a tanácsadói kőrt a városházán is ? Hiszen van igazi és tudományos képesítésű történész díszpolgárunk is, Dr. Szabó Ferenc és talán mások is ?

Jó lenne elkerülni, ami 1996 – ban történt, ugyanis, hogy a városvezetés teljesen elfelejtette, hogy Orosháza 50 éve lett város (1996. január elsején) és még csak egy sor sem jelent meg erről a helyi újságban. Talán a nemsoká sorra kerülő 70. évfordulóra fel kellene készülni. Végre egy ilyen táblát is elhelyezni az Előd utca 1. számú ház falán, ahol a városi címet elnyerte a legnagyobb falu és polgármestert, alpolgármestert választott!

A napokban a legnagyobb adózók köszöntésekor  Dávid Zoltán polgármester az ifjúság helyben maradásával és a kiemelt iparűzési adóbevételről szólt. Igaz szavak. Azonban, arról se feledkezzünk meg, hogy évtizedekkel ezelőtt az akkori fiatalok is a jövő érdekében cselekedtek. Ezt szimbolizálja a város új főtere az üvegszoborral és más szobrokkal – emlékművekkel, ezért nekik is jár a tisztelet.      A holocaust pedig Orosházán is méltó emlékezésre kötelez.

 

2015. február

                                                                       Dr. Násztor  Sándor

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


8 − 7 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>