A „homokbányász” polgármester jelölt

29
augusztus2014

A legutóbbi (aug. 22.) városi képviselőtestületi ülésen a baloldal vezéregyénisége, a harangöntéstől a homokbányászatig mindenhez értő nagyszénási fiú káprázatos kijelentéseket tett több témában. Az orosházi szénhidrogén bányászat – röviden bányászati ágazat kapcsán – rákérdezett az előterjesztőkre, hogy mit is kell itt értenünk a bányászat alatt? Idézem: „Ha valaki nekem megmondaná (valaki mondja meg?), hogy a bányászat a homokbányászatra vonatkozik, mert nem a vasércre.” Aztán még hozzátette: „Ezt én nem értem egészen hirtelen, hogy a homokbányászatra gondolnak.” Hát talán ne hirtelenkedjen, de messze nem erről van szó.
 
 
Tekintettel arra, hogy szeptember 13.-án az itteni bányásznapon Orosháza városa és a MOL, valamint a városi Nyugdíjas Egyesület és az Olajbányászok Klubja megkoszorúzza a két olajbányász emlékhelyet (Tatársánc és a Táncsics utcai). Szükségesnek tartjuk – tartom ezt az otromba, gyalázkodó gúnyolódást visszautasítani.
 
 
Nemigen akad Orosházán és környékén olyan család, aki ne tudná, hogy a földgáz megtalálása és a ráépült üvegipar, családok ezreit mentette meg az elvándorlástól a sok ezer új munkahellyel és így lett a nagy faluból élhető város. Mi jól emlékszünk arra az 1958.-as októberi napra, amikor a „megpiszkált” Tatársáncon dübörögve tört fel a gáz, Én és a Tanácselnökünk rögtön odamentünk és mikulás napra már Orosházán, a Táncsics utcán voltak a tótkomlósi olajbányászok. A 60-70-es években már 3000 olajbányász „fúrta” meg a térséget és ezernél is több kút ontotta az áldást. Ugyanígy több mint 3000-en dolgozhattak az üvegiparban is és ma Orosháza az üveg városa, az ország üveg termelésének 98 % -a itt van.
 
 
A nagyszénási jövevény, amikor világra jött, már az ország második szénhidrogén termelő helye volt itt, de a teljes csőhálózat – a kardoskúti bázis – az automatika egyre kevesebb embert igényelt. Ő persze a „homokozóban” jól elvolt, de itt olajbányászok százai kegyetlen viszonyok között, sártengerben, fagyban, hóban alapozták meg a jövőt és így lehetett a nagy faluból élhető város. Szomorú tény, hogy az ide települt több száz olajbányász családnál alig élik meg a családfők a 80 körüli kort. Hát ez az a bányászat és ez nem homok!

Bátorkodom ezekről úgy is szólni, mint aki nem csak az újságok híreiből hallott valamit az úgynevezett Pf.(Pusztaföldvár) 1 -ről. Már a jubileumi év (50.) elején meghívásra Budapesten, az OMBKE Fő utcai központjában Dr. Csákó Dénes kiváló olajipari szaktekintély leírása szerint Dr. Násztor Sándor egykori városvezető nagy tetszést aratott, visszaemlékező és tényfeltáró előadást tartott.

A tatársánci 50. évfordulón a kis emlékfúrótorony avatásánál a kiváló olajipari szaktekintély, Holoda Attila a MOL – akkori Eurázsiai Divízió Igazgatóját idézem: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mit is tudunk a lehető leghitelesebben az Orosháza-Pusztaföldvári szénhidrogén felkutatásról-termelésbe állításáról. A Dr. Násztor Sándor úr által 2004-ben írt és szerkesztett „Ezüstös hajú társainkért” című könyvben is megjelent a következő: nem kívánom ismertetni, de igazolni kívánom, hogy kellő ismeret és erkölcsi megalapozottsággal utasítom vissza a „jópofáskodó” gyalázkodást.
 
 
Azt is illik tudni és tisztelni, hogy az olajbányászat óriási városépülést hozott nekünk. Több száz lakást, gyopárosi 850 m-es ajándék kutat, ráadásnak egy gépgyárat, az AKG-t.
 
 
A napokban dobták be a postaládámba a tisztelt úr választási papírját, amelyben egy kívánságlistát sorol fel, és hogy pár éves ittlét után készen áll Orosháza sorsát kézbe venni, merthogy: „az Ön képviselő jelöltje”. Az Enyém nem! Amit megbírál, azt pontosan ők, a főnökével idézték elő annak idején, mert dilettánsokként nem az új munkahelyek létesítésére törekedtek, hanem turistaábrándozásokra, és az óriási iparűzési adó bevételek birtokában el voltak, mint a befőtt. Mi van a „viharsarki” múlttal? Az kié?
 
 
Mi sokan nem kérünk az ilyen folytatásból és valami hiteles és reális jövőt várnának a nyugdíjasok is.
 
 
Ideje, hogy mindenki, a nevezett úr is becsülje mindazokat, akik az egykori nagy faluból élhető várost építettek és nem homokra, hanem biztos alapokra. Az olajbányászat nem csak nevében, köszöntésében, de a valóságban is jó szerencsét hozott és áldást a viharsarki fellegvárba.
 
 
Aki ezt nem érti – nem tiszteli, jobb, ha a homokozóba jár!
 
 
Dr. Násztor Sándor

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− 5 = 2

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>