A hagyományok jegyében, a városalapítás 269. évfordulóján rendezett ünnepségen kitüntetéseket adtak át. Különleges és megható volt, ahogy az ezüsthajú, kiváló “Aranyokleveles” olajmérnök Götz Tibor átvette Dr. Dancsó József polgármestertől az “Orosháza Városáért” kitüntetést, a negyvenhatodikat. Ennél szebb születés és névnapi (82.) ajándékot kívánni sem lehet. Azért, sokan kérdezzük; ugyan miféle értékrendiség a magyarázat arra, hogy az első és egyetlen olajbányász 18 év után – a negyvenhatodikként – volt, lett erre érdemes?!
Vajon a lakosság, az iskolások, az “illetékesek” ennyire nem értenék-értették, nem becsülték, hogy mit jelent nekünk, orosháziaknak az a “nagydurranás”, amikor 1958 október 16.-án hatalmas robajjal feltört Tatársáncon a földgáz?! Igen, Götz Tibor és csapata “trafált” bele az igazi “harangos kútba”! Aztán a város vezetői hívására pár héten belül idetelepültek Tótkomlósról, a Táncsics utcába. Csak a szénhidrogénipar jóvoltából lehettünk az “üvegvárosa”, hiszen jelenleg az ország üveggyártásának 98%-ka itt van, Orosházán.
Miféle értékrendiség – Orosháziság szülte azt, hogy annakidején, tizenkét év alatt a baloldali városvezetés egyetlen olajbányásznak, de még az orosházi üvegipart alapító Szokup Lajosnak sem adott, a több tucatnyi elismerésből?!
A szénhidrogén kincs feltárásában mintegy háromezer olajbányász fáradozott több évtizeden át és túl ezen az OKGT, a város vezetői kezdeményezésére-, kérésére (Mocsári Gábor “Égőarany” c.) felépítette az orosházi Olaj és Gázipari Gépgyárat (AKG).
Tisztelet a városvezetésnek, hogy realitás érzékkel és felülemelkedettséggel a Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete és Olajos klubja javaslatára méltó embert tüntettek ki, pótolva mások mulasztását.
Jó egészséget és hosszú boldog életet a méltán kitüntetettnek.
Orosháza, 2013. április
Dr. Násztor Sándor