Az 1891-es orosházi véres május elseje

15
április2013

A történetekről elsőként az akkori “Orosházi Újság” (1891.május 3.) és az “Orosházi Közlöny” (1891. május 2-9) adott hírt. A fővárosi lapok ezek alapján tájékoztattak sajátos stílusban. Elődeink a több száztagú “Munkáskör” székháza udvarán készülődtek megünnepelni május elsejét és belül kitűzték a kör asszonyai által készített selyem fehér lobogót, rajta a három szó: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség.

Már a kör létrejötténél összeütközések voltak a hatóságokkal és ezek során több alkalommal segítő közreműködőjük volt Orosháza akkori országgyűlési képviselője Veres József evangélikus lelkész (most van halálának századik évfordulója). Ő egyébként a döbbenetes, véres leszámolás miatt Irányi Dániellel az akkori “48-as párt” elnökével közösen interpelláltak az országgyűlésben és kivizsgálást – felelősségre vonást követeltek. Vagy is nem a dologkerülők randalírozásának tekintették a történteket, mint a helyihatóságok. Tehát a körbeliek nem készültek semmilyen utcai felvonulásra – demonstrálásra, csak Eördög Lajos szolgabíró már reggel csendőröket küldött, akik leszedették a zászlót és a kör elnöke – jegyzője által kísérve a szolgabíróságra (az akkori Terényi, ma Dózsa György út könyvtár épülete) vitték. Amikor aztán több óra elteltével sem tértek vissza a több száz főre nőtt tömeg – többségük asszony-leány elindult a bíróság épületéhez és egyre dühösebben követelték a zászló visszaadását – a vezetők szabadon bocsájtását.

 

A hatóságok viszont eleve leszámolásra – példastatuálásra készültek és lovas csendőrcsapat és egy Békéscsabáról érkezett század katonaság sorakozott föl parancsra várva. A feldühödött asszonyok azt látva téglás záport zúdítottak a bíróság ablakaira. Elhangzottak a parancsok és kegyetlen brutalitás következett. Lövések – sortüzek dördültek el, a katonák szuronyt szegeztek, a lovas csendőrök közévágtattak a négyezer főnyi – zömében nők-asszonyok és lányokból álló tömegnek és elképesztő irdatlan módon vágták- szúrták- kaszabolták a védteleneket és mintegy másfél száz vérző -jajveszékelő maradt a téren. A többiek a környező utcákon át menekültek. Utólagosan mintegy száz pár papucsot szedtek össze. Ez volt a “dicső” csendőrhatalmi “hadművelet” eredménye. A mi nagy-déd és ükmamáink-apáink voltak ők, köztük az én bámészkodó 16 éves varrólány nagymamám, Juhász Róza, aki mesélt szűkszavúan ezekről. Azt is mondhatjuk, hogy az orosházi asszonyok-lányok “zászlós” csatája is volt ez, az emberi jogokért, a demokráciáért. A súlyos retorziók sem maradtak el. Az ítélőtábla 25 személyre szabott ki börtönbüntetést, köztük volt tíz asszony és leány. Joggal volt ez országos hírű történelmi esemény és legyünk mi büszkék tetteikre. Orosháza korábbi vezetése joggal jelölte meg 1961- ben a hetvenedik évfordulót az új üveggyári alapkő – kapavágás napjává. A megtalált és felszínre hozott, óriás mennyiségű földgáz – olajbányászaink ajándékaként – izzó üvegolvadék formájában vált Orosháza jövőjének záloga, szimbólumává. Az 1891-es tragikus esemény helyszínén a 75. évfordulón 1966-ban a városvezetése egy hatalmas kőtömböt helyezett el örök mementóként. Ezzel egyidőben egy dokumentumfilm is készült: “Ín memoriam 1891″ címmel, melyet az író -költő Szabó Lőrinc fia rendezett. Orosháza városa 1969-ben méltószínvonalon emlékezett meg az idetelepülés – sátorverés 225. évfordulójáról. A többnapos gazdag program – kiállításoktól az ünnepi fogadásig melyen a Kossuth díjas zeneszerző Szokolai Sándor is részt vett. A rendszerváltás előtti évek ifjúsági – középiskolai diákok fákjás sétái, élményt nyújtó események voltak és nem pártpolitikai akciók, mint jelenleg.

 

Máig felfoghatatlan, hogy a rendszerváltó új városvezetés miért tagadta ki – utasította el ezt a történeti eseményt és nem emelte városi rangra rendeletileg 1891. május elsejének tiszteletét. Ugyan így elfogadhatatlan, hogy a “baloldali” időszak is inkább pártrendezvényt csinált belőle, mint jelenleg is politikai kampány akcióra silányítva. Az MSZP helyesen járt el, amikor is a centenáriumi (1991) konferenciát megrendezte és az előző ciklus “Zombázó” tagadását” átlépve megemlékező koszorúzásokat rendezett. Azonban nem alkotott helyi rendeletet a megemlékezés hivatalos közéleti módjáról, hanem pártrendezvénnyé degradálta. Az már csak hab a tortán és a morbiditást súrolja, hogy egy országos méretű véres tömeg tragédiára így emlékezzünk? Ez olyasféle mintha október 6-án országszerte nagy tömeg bulikat rendeznének?! Nem csak Thék Endre emlékét illik tisztelni.

 

Orosháza városa mindenkori vezetésének a pártsemlegesség jegyében kell kegyeleti eseményként kezelni – ápolni 1891. május 1. Napjainkban tehát nem pártpolitikai kampánycélú akcióknak van itt helye! A város és iskolái – más civilszerveződései tegyenek arról, hogy a mai fiatalság ismerje meg az igazságot elődeink kapcsán. A méltó emlékezés egyedi – orosházi és a helyszínt érintő. Attól május 1. itt, is mint bárhól a munka ünnepe és a vidámság napja. A megemlékezésnek általában volt, van bizonyos rendje, határon innen és messzire túl. Voltak és vannak tabuk, mint március 15. és október 6. az utóbbin nem voltak utcabálok, mert az a gyász napja, és állami ünnep október 23. Így van-volt ez az itteniek esetében is. A rendszerváltás előtt volt április 4, november 7-i koszorúzás, május elsejei felvonulás, sültkolbászos, virslis, táncos szórakozással. A rendszerváltáskor mulasztásos okok nem tisztázták, hogy az országosan is egyedülálló 1891-es vérbe fojtott ünnepséget, ahol másfél száz összetiport orosházi egyszerű ember, elődeink és zömében nők, anyák – leányok vérző jajveszékelők hevertek mindenfelé, azok emlékét illik tisztelni és nem politikai-pártbuli formájában. Jól tudott, hogy itt akkor semmilyen demonstrálás nem volt, csupán az elvitt zászlójukért és vezetőik kiengedéséért mentek a szolgabíróság épülete elé. Napjainkban a világ “Életmenettel” emlékezik a “Holocaust” áldozatairól. Több száz orosházi is köztük volt! Nekik – róluk semmi nálunk?! Az Orosházi Nyugdíjasok Hagyományőrző és Művelődési Köre kegyeleti megemlékezésre hív, egy szál virággal, mert nem kíván esti pártpolitikai kampánygyűlésen és bulizáson részt venni, csupán megemlékezni az egykori helyszínen lévő emlékoszlopnál. Akik hasonló szándékkal éreznek, azokat szívesen látják.

 

Orosháza, 2013. április

 

Dr. Násztor Sándor

Egy hozzászólás a(z) “Az 1891-es orosházi véres május elseje” bejegyzéshez

  1. Dr Tóth Tibor Ferenc - szerint:
       

    Hivatalos, országos szintű megemlékezéssé kellene válnia az orosháziak 1891 május elsejei tragikus, történelmi eseményeknek.
    Gratulálok az Orosházi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesületének, hogy nem hagyta feledésbe merülni.
    Az elhallgatás a hazugság egy formája.
    Kérem, maradjanak továbbra is igazmondók!
    Kiváló tisztelettel:
    Dr Tóth Tibor Ferenc
    a kunágotai d.Tóthék leszármazottja.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 5 = 6

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>