Az első orosházi üvegcseppektől a Guardian- ig.

21
szeptember2013

Jeles eseményekhez közeledünk. November hatodikán lesz félévszázados évfordulója annak, hogy a Magyar Alföld Dél-keleti sarkában, Orosházán elkezdődött az üveggyártás.
A napokban a GUARDIAN üvegipari világ cég nemzetközi vezetőinek küldöttsége – Dr. Dancsó József polgármester társaságában fényképezkedtek az új főtéri üvegszobor előtt.
Az OI Manufacturing Magyarország Kft. – öblös üveggyár – mai vezetése magáévá téve a félévszázados múltra emlékezést -ugyancsak nagy nemzetközi konferencia alkalmából, már októberben tiszteleg, és az ünnepségre meghívják az induláskori dolgozókat, alapítókat és más vendégeket.

A fentiek hallatán önkéntelenül is arra gondolunk, hogy ilyesféléről még csak álmodni sem mertek az egykori “legnagyobb magyar falu” lakói. Igen, mert tény, hogy a jelenlegi magyar üveggyártás 98%-az itt valósul meg nálunk. A három orosházi üvegipari cég várható árbevétele ebben az évben, a jelzések szerint meghaladja a harmincmilliárd forintot és több mint hétszáz a dolgozói létszám. Orosháza és a magyar üvegipar úgy is mondhatjuk egyet jelent.

A felemelő és lelkesítő örömállapot közegében, azért illik gondolni – visszaemlékezni a kezdetre is. Talán Ady Endre verse is eszünkbe juthat: “Az Értől az Óceánig” c., vagyis honnan is indult és hogyan is jutottunk el az itteni “csodás Óceánba”.
Azt is kijelenthetjük: joggal ékessége új főterünknek az üvegszobor – az üvegkörtefa. Igen, mert a mi településünket döntően az üveg mentette meg a leépüléstől, elnéptelenedéstől, alapozta meg a jövőjét, hogy mára élhető- korszerűsödő- szépülő város lettünk.
Az 1949-es népszámláláskor a 31337 fő összeírt 52.3% volt az agrárnépesség, amikor is rájuk személyenként még egy hektár föld se jutott összesen. Az óriási munkanélküliség miatt, már az ötvenes évek elején, mintegy másfél ezren örökre eltelepültek és az ingázók száma is meghaladta az ezer főt. Az 1958-as év már reménykedést hozott (ruhagyár -földgáz) az igazi fordulatot azonban az üveg hozta el. Az a tény, hogy közel harminc éven át mintegy háromezren dolgoztak az üvegiparban és ez, jelentette számukra az akkori és időskor létbiztonságot, az sorsfordító értékkel bírt városunk történetében. Túl ezen a faluból is döntően így lehetett v áros, hiszen tucatnyi módon és területen ez által lett városépülés, sok száz új lakás, városi közintézmények, kereskedelmi forgalom, meghatározó közvetett szerepe, hogy új 400 ágyas korház épült és új művelődési központ, de a feszített víztükrű gyopárosi uszoda is.

De térjünk vissza a “kezdethez”, az első üvegcseppekhez és annak előzményeihez.
Amikor az első kapavágás – ásónyom negyvenedik évfordulójára emlékeztünk a Töhötöm utcai nyugdíjasházban Sápi Lajos a GUARDIAN akkori igazgatója kijelentette: “ha 40 éve nem Orosházára kerül az üveggyár, akkor a GUARDIAN Hunguard sem itt lenne” (Orosházi Élet” 2001. május 11). Néhány éve (5) mint a városi képviselőtestület tagja javasoltam, hogy az első üvegcseppek 45. évfordulóján a város állítson egy “Emléktáblát” a gyár felépítését irányító, beüzemelő és sikeressé tevő igazgatója Szücs Albert tiszteletére. Ez ellen a baloldali frakció részéről felszólaló képviselő (Dr. F J) kijelentette nem, most hanem az ötvenediken kell és akkor akár szobrot is kaphat Szücs Albert. Sejtetni engedte, az egy másféle vezetés keretében lehet. A táblát a város felállította, Dr. Dancsó József alpolgármester felavatta Szokup Lajos gyáralapító társaságában. Az MSZP prominens vezetői – akik az üvegiparnak köszönhették fényes karrierjüket – el sem jöttek, de azért néhányan köztük Bozsár Lajos ott volt. Most hát újból lesz emlékezés kettő is.

Valamit az “első cseppekről”
Öt évvel ezelőtt az akkori fizetett kiadványok, azt igyekeztek elhitetni, hogy az itt megtalált földgáz egyenes következménye-velejárója volt, hogy itt üveggyár létesült. Kétségkívül az akkori helyi fűtő energia kukoricaszár-gally nem “csepegtetett” volna üveget, de egyáltalán nem igaz az előbb leegyszerűsítés sem. A két évvel ezelőtt (2011) megjelent képes kiadvány “Az Orosházi Üveggyár Krónikája” c (DR. Dancsó József polgármester ajánlásával) a teljesség igénye nélkül ismertetette, hogy a kormány nem orosházi, hanem celldömölki üveggyár beruházást hagyott jóvá. Az akkori politikai-állami működési mechanizmus viszonyai között primitív és gyermeteg dolog feltételezni, hogy egy hatalmas gyári első kapavágást csak úgy letelefonálással át lehet irányítani háromszáz kilométerrel arrább. Különösen onnét ahol az ország egyik legtekintélyesebb megyei első embere volt?!
Talán azt se, árt ma már újból hangsúlyozni, hogy az üvegipar vezetői (Pál, Szücs, Tóth) amikor az első terepszemlén itt jártak, mi városvezetők megállapodtunk velük, hogy senkit se (a megyét se) tájékoztatjuk, amíg a minisztériumi döntés nincs meg. Joggal lehetett tartani attól, hogy a megyeszékhelyre viszik a gázzal együtt.
Vannak sajátos- vagy szerencsés esetek, és ez s ilyen volt:
Az “Orosháza Barátainak Köre” alakuló élésén részt vett és felszólalt az egykori-akkor döntő személyiség Szokup Lajos volt Építésügyi Miniszterhelyettes (1998.április 22.): “Amikor a mérleg serpenyőjébe kellett tenni a két helyet (Celldömölk vagy Orosháza) az akkor mindenképpen Orosháza súlyát növelte. Nem tudom Sándor (Násztor) emlékszel-e még arra- mivel mi teljesen elkötelezettek voltunk Celldömölkkel kapcsolatban és féltünk a botránytól – volt ott egy tekintélyes megyei párttitkár (közbe szólás: igen Dr. Gasztonyi János – mellesleg celldömölki születésű – Násztor Sándor). Ö neked jó barátod volt és hát így Te vállaltad azt, hogy odautazol és tisztázod vele, hogy ne legyen botrány, mielőtt ez az egész kormányülés elé kerül az ügy, és hát Násztor Sándor ezt is elintézte”. (Hiteles magnó felvétel). Hát ezt végig hallgatta a jelenlévő akkori polgármester (és választás előtti újbóli jelölt) Fetser János, akiből olyan ellenérzéseket váltott ki, amelyek rá jellemzően gyakorlati következményekké-cselekményekké érlelődtek. A legközelebbi helyi választáson (2002) én el lettem távolítva, Szokup Lajos pedig az MSZP-s városregnálás 12 éve alatt még csak egy oklevélbe sem részesült.
Azonban a cél és álom valósággá vált 1961. május 1-én megtörtént az első kapavágás és nem Celldömölkön, hanem Orosházán épült fel az üvegipar fellegvára.

Az üveggyártás- a nyugdíjasok és a hagyomány, az emlékezés joga
Ahogyan a szénhidrogén bányászat történetének hagyományápolásának mi a Városi Nyugdíjas Egyesület voltunk kezdeményezői és állandó gondozói az emléktáblák és rendezvények szorgalmazói, úgy az üvegipari hagyományok esetében is ezt tettük. Azonban az utóbbi időkben kezdték megkérdőjelezni a mi illetékességünket és főleg azt, hogy estenként az egykori megalapozók megtisztelését szorgalmaztuk és kifogásoltuk a gyár jóvoltából fényes karriert elértek elzárkózását, bojkottálását.
Most fordult elő először, hogy az egykori, az első öblösüveggyár amerikai érdekeltségű cégvezetése is megemlékezésre készül. Természetesen ez teljesen az Ő joguk, hogy ezt milyen formában teszik, mi ezt tisztelettel elismerjük.
Azonban mi a több ezer orosházi környékbeli üveggyári-üvegipari dolgozó és a nyugdíjasok képviselői vagyunk és leszünk ezután is. Nagy öröm és elismerés számunkra, hogy a mi több száz fős egyesületünkben az üveges nyugdíjas társaink egyharmad részaránnyal bírnak, és kiemelt tevékenységet fejtenek ki, nem csak a közösségeikben, hanem az Egyesület és a HÁZ- egész működésében. Én magam az első cseppek idején, külföldön tartózkodtam, de megkaptam az első befőttes “rücskös” üvegek egyikét, amit Szücs Albert tett félre számomra. Máskülönben meg büszke vagyok arra, hogy-e nagyművű létesítménynek elősegítője lehettem. Nem csak kiváló művészi alkotások születtek abban az időben, hanem ilyen közhasznúságok is. A mostani “retró lázban” nem árt egy kis tisztelet az elődöknek is.
Mi ezután is gondozói- szervezői leszünk az orosházi és más jeles történeti értékek, események, személyiségek tiszteletét illetően. Ennek megfelelően a “Hagyományőrző- Művelődési Kör” kiállítást megemlékezést, koszorúzást tart a november 6. félévszázados esemény kapcsán. Ebben a város illetékes képviselőivel a szokásos, hagyományos megemlékezéseket, koszorúzásokat is meg kívánjuk szervezni, Októberben az Olajbányász emlékhelyeknél és november 6-án az üveggyári emléktáblánál.
Így hát az év, az üveg és az üvegszobrunk jegyében, a jelen és a jövő orosháziassága reményében telik el, nagy öröm ez az idősebb nemzedéknek is.

Orosháza. 2013. szeptember

Dr. Násztor Sándor

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− 3 = 3

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>