AZ OROSHÁZI ÜVEG

17
augusztus2015

Egy „szenzációs” nyugdíjas búcsúztatóról, „alulnézetből”.

 

„Legördülés a gyártósorról” címen, baráti beszélgetésre hívtak néhányunkat (50-60 fő) a Petőfi Művelődési Központba, július 2-án 17 órára, Sápi Lajos nyugdíjba vonulása kapcsán.

Ha csupán egy szokványos rendezvényről lett volna szó – még, ha elegánsabb is – az rendjén is lett volna. Azonban, ahogyan mindez történt, az bizony az orosházi üveg igaz története is. Ahogyan nemcsak százak, de ezrek kötődnek mind ehhez, az üveggyár – gyárak „ide hozataláról”, a  Dózsa TSz kukorica földjén végbement óriási építkezéstől (akkor is, azóta is, ez Békés Megye legnagyobb ipari létesítménye) az üvegcsinálás gyötrelmein át, az európait megközelítő színvonalig, azt így elbagatelizálni, és egy személy baráti bulizására ledegradálni „új üveges hősöket avatni” akik még csak a közelében sem voltak mindezeknek. Méltatlan, és városilag is elfogadhatatlan.

 

Orosházának – az egykori legnagyobb magyar falunak – névhez kötött ipar gazdasági jellegű hírnevet a kor szelleméhez – viszonyaihoz kötődve kettő volt ez ideig.  Az egyik az itteni acélos búza lisztjéből készült „Orosházi Házikenyér”, és most az „Orosházi Üveg”. Ahogy azt sem hívjuk a lisztes legény után Gémes-kenyérnek, ezt a „mostani unikumot” sem nevesítjük. Orosházának igazi jelképe lett az üveg, ahogy Békéscsabának és Gyulának a kolbász, vagy a fürdő, bár utána az évi  30 milliárdos volumen és sok más messze nem azonos velük. Főleg, nem ilyen a megszemélyesítős része, ahogy ezt az igazi nagy alapozó Szokup Lajos „determinálta”, amikor az egész magyar üveggyártást Orosházára terveztette.  És így is lett!  Az alapkövezés ötvenedik évfordulóján 2011 május elsején Dr. Dancsó József polgármester, Orosházát a „ magyar üveggyártás fővárosának” nevezte. A kormány képviseletében jelen lévő Dr. Fónagy János, ezt pontosította : a magyar üveggyártás 98 %-a Orosházán van. Hétköznapi nyelvre lefordítva, ez azt jelenti, a magyar üveg (évi harminc milliárdnyi) az Orosházi Üveg!

 

Ezért, hát ne a régmúlton „kérődzünk” itt, hanem a ma és a jövő, ígéretes valóságán. Legyünk büszkék arra, hogy a város új főterének közepén az a bizonyos „körtefa” üvegbe öntve szimbolizálja a múltat, a jelent és a jövőt. Azt is vegyük tudomásul az érdemi orosházi agrártörténelmünk, nemrég már közel európai volt és hogy az „eke” emlékmű jogossága, igazsága csak az átellenben lévő kőbe vésetekkel együtt létezik.

 

Az Orosházi Üveg rövid krónikája

Egy kis előzetes. Orosháza szorgalmas és leleményes elődjeinek és a kedvező térségi elhelyezkedésének köszönhetően körzeti központtá nőtte ki magát. Nagyszámúvá lett lakosságának viszont a kevés föld és minden érdemi foglalkoztatás hiánya tragikus megélhetési problémát és „viharsarkiságot” érlelt, ahogy Féja – Darvas és mások írásai ezt jól érzékeltetik. Azonban 1944 őszén a gyorsa átgördült front után hiába volt itt a Délkelet Magyarország Komunista Párt irányítási központja, és kerültek fel tucatnyian az ország vezetésébe, az óriási munkanélküliség (1946 – 1956) megközelítőleg kettő – kettő és félezer, semmilyen érdemi munkalehetőség nem létesült. A mezőgazdaság kollektivizálása ezt tragikussá érlelte. Ne legyünk igazságtalanok, egy beruházás azért mégis megvalósult, a „lóvágóhíd” (1955), csak éppen már ló is alig volt. Így azután több, mint ezer család vándorbotokkal a kezükben másfelé próbált szerencsét. Mindezt csak bekoronázta a városi pártvezetés botránya 1957-ben (Szabadnép cikk), majd leváltása. Engem, mint fiatal, főiskolát végzettet ajánlott a megye a város élére. 1957 október elsején ((29. születésnapomon) megkerestem az iroda kulcsát, majd a Tanács Elnököt és nekiláttam a feladatoknak.  Kezdtük a „Ruhagyár” létesítésével, elszármazott, vagy bejáró orosháziak kerültek felvételre, csak női munkanélküli is ezernél több volt (1958) ebben az időben. A város állapota  elképesztő volt.

 

Ebben a közegben, szó szerint  is berobbant a tatársánci földgáz 1958 október 16-án. A felismerő képességünk azért nem volt rossz, mert néhány nap múlva Sinkó Sándor és jómagam felkerestük Tótkomlóson a sáros utcán bódékban, hideg vizes (kannás-lavoros) áldatlan elhelyezésű olajosokat és Götz Tibor csapatvezető olajmérnökkel megegyeztünk.  Két héten belül áthoztuk őket a Táncsics utcai egykori fatelepre (Emléktábla áll ott) és itt lett a Dél–Kelet Magyarországi Kutatási – Fúrási bázis. Ezt felismerték – megtudták az országos illetékesek is, első sorban Szokup Lajos.

 

Az üveggyár telepítés első hírnökei is  megérkeztek Orosházára.

-Elsőként Pál Gyula Üvegipari igazgató, Szűcs Albert és Tóth Kálmán, gyártelepítési helyszínt kerestek. Sinkó Sándor és jómagam a Dózsa TSz, szarvasi vasút mögötti területét ajánltuk és kellő „hátteret” meggyőzéssel. Ma is ott vannak a gyárak.  Ez 1960 tavaszán történt.

 

- Azonban 1960 őszén már azt kellett elérni, hogy az eredetileg Celldömölkre tervezett üveggyár építése az „első kapavágás”, ne ott, hanem Orosházán valósuljon meg. Ez pedig azon múlott, hogy Vas Megye akkori első embere a nagy tekintélyű Dr. Gosztonyi János – az én igaz jó barátom – aki mellesleg celldömölki születésű volt (már jó ideje elhalálozott) hozzájáruljon ehhez. Igen ! Ezt sikerült elérni ! Tények, dokumentumok bizonyítják, hogy a celldömölki telepítést,  mi, Szokup Lajos (akkori Építésügyi Miniszterhelyettes) és Násztor Sándor hoztuk át Orosházára.

 

A búcsúztató látszata Orosháza üvegközponttá válása kapcsán, amolyan GUARDIAN és Sápi kötődést sugallt. Márpedig, csak a fentiek alapján lehetett itt az „első kapavágás” Orosházán 1961 május elsején, és nem Celldömölkön. Ha ez akkor nem így történik, itt nincs, nem lett volna semmilyen GUARDIAN gyártás, és persze Sápi búcsúztató sem.

 

Szeretném ezeket az alábbiakkal is hitelesíteni.

 

Ugyanis az „alapkövezés” negyvenedik évfodulóján – 2001 május elsején a Töhötöm utcai Nyugdíjasházi Üveges Majálison a következők hangzottak el: Szokup Lajos kijelentette a celldömölki áthozás kapcsán, „ …különösen nagy szerepe volt ebben Dr. Násztor Sándornak”. Sápi Lajos a következőket mondta: „…ha 40-éve nem Orosházára kerül az üveggyár, akkor a GUARDIAN HUNGUARD sem itt lenne (Orosházi Élet, 2001. május 11). Na és természetesen ez esetben július 2-án sem lett volna semmilyen „rá” vagy „legördülés” és búcsúztató.

 

A búcsúztatóról

Engem is meghívtak, hát elmentem, de ha előre tudom, hogy ott mi történik, hogy az összes körülmény számomra milyen megalázó, dehonesztáló, sértőt jelentenek, otthon maradok.

 

A helyzet jobb megértéséhez szükséges egy kis ismertető. A koncert terembe lépve, Pazar látvány fogadott. Baloldali részen volt három kerekasztal az „igazi” vendégek számára, míg átellenben a szervezők (Média Kft) és még kettőn, más közszolgálatiak ( a MŰVHÁZ igazgató és mások) foglaltak helyet.

 

Én köszöntöttem a régről ismert Sápi Lajost, szép nyugdíjas éveket, jó egészséget kívántam. Ő megköszönte, de nem invitált egyik vendégasztalhoz sem, így én átmentem a „futottak még” oldalra.

 

Voltak ismertetők, Sápi Lajos is szólt, de semmit arról, hogy is került Ő Orosházára, hogy nem a Guardian által lett itt orosházi üveg, vagy, hogy netán Ő a salgótarjáni üveges fiú, kinek a jóvoltából is lett üveges vezér és lehetett Guardianes gyárigazgató, vagy legutóbb Európai Alelnök ?! Talán illet volna megemlíteni, hogy mielőtt Ő idejött, már negyed századon át, több ezren dolgoztak az üvegiparban, és lettek orosházi nyugdíjasok, vagy, hogy volt és van itt még egy másik szomszédos üveggyár is és hasonlók.

 

Közben „legördült” a „vacsora” – ahogy publikálta a média és persze nem az a szokásos. Egy világcég pénzén volt ez, ahogy a többi kísérő városi portré film összeállítás is és az „ igazi üvegesekkel az ölelkezések” stb.

 

A rövid ott tartózkodásom alatt a „vendég oldal” középső asztalánál egy „igaz baráti kőr” táborozott, élén a nagy átrendeződés „üveges privatizációs” ideji polgármesterrel, aki maga sem tétlenkedett és az akkori csorvási legénykéből megtollasodott „baloldali” vezér lett! Nehéz volt elviselni a társaság (tisztelet a kivételnek) a középső asztaliak kajánkodó felém irányuló gesztusait. Valahogy felrémlett bennem, hát ezekért fáradoztunk ? Igaz, nemcsak ilyen milliárdosok voltak itt Orosházán, de hát azért megmordul a gyomor. Az egykori u. n. Kommunista párttitkárok, mai milliárdosok láttán és tudva, hogy még soha egy érdemi, szociális tettet nem valósítottak meg, legalább amolyan „vezekléspótlásnak”?!

 

Hát, megbirkózva a „kemencés sült libamáj” előétellel, a soron következő főteríték gazdag kínálatából, kedvenc étkem, a birkapörköltből szedegettem, ahogy estefelé esetemben lehet és a „mi kiskocsinkkal” hazatértem.

 

Szokup Lajos az orosházi üvegipar megalapozója, Orosháza igaz barátja és a GUARDIAN.

 

A búcsúesten a helyzetet nem ismerő jelenlevők, az elhangzottak alapján könnyen azt hihették, hogy talán Sápi Lajos orosházi ténykedése éls a GUARDIAN óta, és általa, van orosházi üveg.

 

Sápi Lajos, valóban elismert üvegipari szaktekintély, és az Ő fő érdeme, hogy az orosházi üveggyártást és értékesítést elősegítette beintegrálni az üveges világcégbe és a világpiacba. No , persze ennek volt is megfelelő hozadéka. Később, ahogy a „négyek” egyike T.L. megfogalmazta a KÁPÉ – ben: „…ez az addigi legnagyobb dobásom”. Mindezekkel együtt is az orosházi üveggyártás jövője a két üveggyár – világcég GUARDIAN és az OWENS ILLIONIS  tud  működni sikerrel. Ehhez mindig hozzá kell tenni, hogy „volt mit beintegrálni”!

 

A találkozón elhangzott fejtegetések, hogy esetleg Salgótarján is szóba került, a mese kategóriájába tartozó. Az Amerikaiaknak csak Orosháza kellett, ahogy a szomszédos cég (MEZŐGÉP) a Kanadaiaknak, mert az összes körülmény, a dolgozói – műszaki csapat európait közelítő teljesítménye és a sehol máshol nem létező (KGST) továbbfejlesztés, üzleti siker nem volt olyan kedvező, mint Orosházán.Itt volt a KGST – üvegipari csúcs !

 

 

Mindezek megalapozója Szokup Lajos volt az üvegipar vezére – kormány felelőse, aki már eredendően Orosházára terveztette meg az egész magyar üvegipar jövőjét. Így lehet ma a 98 %-os részarányról beszélni! Ő maga az egész KGST – üveggyártás legelismertebb személyisége volt és elérte az akkori deviza – valuta – ínséges időben, hogy a legmodernebb berendezések – köztük az olasz „duplacseppes” gépsorok lépjenek termelésbe a Kádári időkben.

 

Sajnos, az új síküveggyár esetében nem sikerült a fejlesztésbe, az eredeti Pitsburgh  berendezést, technológiát megszerezni és így a Szovjet  (orosz) lépett termelésbe, de már a nyolcvanas években közelítették az évi tízmillió négyzetmétert produkálni.

 

Az Amerikaiak Orosházán

A rendszerváltást közvetlenül megelőzően Szokup Lajos nyomdokain tovább haladva, Czina Sándor volt a magyar üveggyártás felelőse és ez időben merült fel az amerikai kooperizációs lehetőség realizálása. Vagyis ez nem úgy történt, hogy egy angolul jól beszélő üvegipari vezető valami turista út során összeházasított bennünket.

 

Tehát 1988 novemberében Grósz Károly – az akkori miniszterelnök – Amerikába látogatott, Sápi Lajos előkészítő közreműködésével. Ezek során, Csikágóban egyezményeket írtak alá, egy közös Amerikai – Magyar üvegipari cég a Guardian Hunguard létrehozásáról és arról is, hogy az amerikaiak egy új ”Float” üveggyárat építenek Orosházán, százhúszmillió dollárért. A közös cég alaptőkéjét harmincmillió dollárban állapították meg. Az új gyár igazgatójának Sápi Lajost nevezték ki.

 

Ez időben, illetve néhány évre rá, már üvegipari átrendeződések is történtek. A GUARDIAN új orosházi gyára 1991 februárjában kezdte el a termelést és 1992 – től száz százalékos amerikai cégként működik, meghatározó részarányban és világszínvonalon.

 

A másik, az eredeti Öblösüveggyár kisebb–nagyobb kálváriák, privatizációs akciók („négyek”) után a szintén amerikai érdekeltségű O.I. Manufakturing sikerét már a 2010 – beni teljesítménye is igazolta, amikor is az európai 36 cég között a negyedik helyen végzett. Napjainkban nagy arányú gyártmányfejlesztés, jövőépülés ami jellemző az évi jóval tízmilliárd feletti árbevétellel. Talán, a búcsúztatón egy-két szót ők is megérdemeltek volna ?!

 

Valamit a „rágördülés” tiszteletéről.

Az emberek nagytöbbsége időskori visszaemlékezéseik során utalnak gyermekkorukra, szüleikre, későbbi segítőikre is. Igaz, akadnak nagyképű, begőzöltek is, és csaknem úgy csinálnak, mintha már a pelenkájukat maguk mosták volna. Hát igen, mert ugye valamiről – valahonnét „legördülni” csak a „rágördülés” után lehetséges és ez csak segítséggel megy, de hát az „amnéziás”hatások ezeket egyeseknél eltakarják.

 

Jut eszembe egy korábbi eset. Jó pár éve, az üveggyári iskola névadó (Czina Iskola) utáni nap felhívott engem Szokup Lajos bátyám és azt kérdezte, én miért nem voltam ott, hiszen annak idején én kezdeményeztem azt az igazgató cserét és Czina Sándor kinevezését. Másrészt, az az iskola jórészt annak köszönhető, hogy abban az időben a te barátod – Dr. Gosztonyi János – leginkább miniszteri rangban eljáró Oktatásügyi Államtitkár volt.

 

Hát a válaszom, rövid és lakonikus volt: Mert nem hívtak. Most én is felhívtam és megkérdeztem, miért nem volt itt a búcsúztatón, amikor Sápi neki köszönheti fényes karrierjét. Hasonló és rövid volt a válasz: mert nem hívtak.

 

Ez önmagáért beszél. Korábban egy kisebb csapat, Sápi Lajos vezetésével, Lajos-nap alkalmából ellátogatott a Bimbó u. 92-be, és köszöntötte a nagy üvegest, aki már 14 évesen apja mellett fújta az üvegpipát Parádon. Az utóbbi években a nagy Európai Alelnökség ezt elsodorta. Talán, most jut rá ideje, hiszen a Sápi lakás – otthon, egy jó hajításnyira van.

 

Valamit Orosháza város segítőiről

Szükségesnek tartok néhány korábbi tényezőt ismertetni, ami meghatározó volt Orosháza és lakossága sorsának mikénti alakulásában. A kedvező feltételek nem determináló tényezők, csupán lehetőségek(földgáz) amikkel lehet élni és lehet veszni hagyni. Ezért kell jól ismerni az Orosházi Üveg igaz történetét, mert a felszínes és demagóg leegyszerűsítések sok kárt okoznak. Másrészt jó és illik tudni, hogy az  u. n. iparűzési adózási törvény 1963-tól létezik. Márpedig Orosháza kiemelkedő gazdasági, kommunális – kulturális, egészségügyi fejlesztései 1958 – 1988 –as években történtek során a mintegy tízezer új munkalehetőség felét a szénhidrogén bányászat és az üvegipari dolgozók jelentették.

 

Nem volt kötelező a cégeknek a településeket pénzügyileg segíteni. Az, hogy mégis óriási támogatottság érvényesült, az a kötelességtudat, a jó emberi kapcsolatoknak volt köszönhető. Itt meg kell említeni Szokup Lajos és az Olajipari Vezérigazgatót  Bese Vilmost. Ők szinte családostól szimpatizáltak Orosházával, és a lenti céges képviseletek is ezt tették. Így lett itt. AKGT – gépgyár, a széthulló, felszámolásra ítélt,  Vas- és kályha- ipari üzem helyett. Így járultak mai pénzen milliárdokkal hozzá az orosházi fejlesztésekhez a több ezer új lakásokkal, közüzemi fejlesztésekhez. Csupán, példának említem, hogy az új  MŰV- központ( az öreg kultúrház leégése után) létrehozásának a beruházás egy negyedét Szokup Lajos vállalta át?!

 

Az üvegtörténeti hagyományápolás.

Pontosabban, a várostörténeti, igazi hagyományápolás az nem hálálkodási, hanem tiszteleti kategória!  Ilyen tekintetben el nem vitatható a Városi Nyugdíjas Egyesület közel két évtizedes kezdeményező szerepe és a „szénhidrogén és az üveg” rendezvényeinek és emlékmű létesítéseknek kezdeményezője – közreműködője voltunk, beleértve a Dózsa György úti „egy szál virágos” tiszteletadást is.

 

Ezért mindezeket ne azonosítsuk és ne keverjük össze, egy Csanádapácai nyugdíjas bulival, és egy-két nosztalgiázó-társkereső összejövetellel.

 

A búcsúztató „médiás” háttere.

A helyi média közreműködése a Sápi búcsúztató kapcsán, arányba volt az előnyös pénzügyi szerződéses elvárásoknak, esetenként talán túlságosan is. Az ifjú, snájdig megjelenésű narrátornak azonban el kell még egy kis szellemi erősítés és idős tisztelet. A gazdag képanyag az „ölelkezésektől a fodrászig” igyekezett az ünneplő jelleget biztosítani.

 

Mindezek mellett egyáltalán nem volt gusztusos a városházi 2011-es jubileumi fogadás – polgármesteri pohárköszöntő ilyen durva képi kasztrálása. Ugyanis, azon még, Sápi Lajoson kívül jó néhányan voltunk, mindnek előtt az orosházi üveg alapító, Szokup Lajos is, vagy a közben elhalálozott Bíró Ferenc professzor emerítus, Dr. Szabó Ferenc és persze jómagam is. Nem mintha sajnálnám, de fura, hogy sem a július 2 – Művházi – vagy Városházi képek esetében a több tucatnyi, esetenként irritálóan méltatlanok „üveges hőskénti parolázás” bemutatása során én véletlenül sem vagyok ott sehol, mivel ugye semmi közöm, ezek szerint az Orosházi Üvegiparhoz ?!

 

Meggyőződésem, hogy a tisztes utókor és tollforgatók a város és üvegtörténeti összegzéseknél nem követ el ilyent – olyant, mint ez esetben.

 

Azt, azért még megemlítem, hogy a mai orosházi média összesenjében a békéscsabai és gyilai arányokat is felül írja és ezt csak azért teheti, mert Orosháza Békés Megye ipari-gazdasági központja a maga jóval milliárd feletti iparűzési adóbevételével, amihez Szokup Lajos, netán én is és mások meghatározóan hozzájárultak.

 

Ezt bizonyítja az a magas színvonalú dokumentációs emlékkiállítás – első sorban Mészáros Géza hozzáértő összeállítása által, mely 2014 április 22-én került bemutatásra a Városházi Galériában :     „ Az Orosházi Üveg Történetének Első Ötven éve” címmel.  kiállítást megnyitotta Dr. Násztor  Sándor Egyesületi Elnök. Hát ez – ezek ugyancsak messze felül írják a Csanádapácai ( orosházi járási ? de hát ez már békéscsabai járás) rendezvényt ?!

 

Az üveg és története Orosháza város történetének is fénylő része, már jó fél évszázada.         Nem egyedüli és ideje lenne már ezeket csokorba szedni és nem a régmúlton nosztalgiázni.

Körülöttünk dübörög, zajlik a valóság, a maga válság eseményeivel, tíz és százezres migráns invázió, görög válság és egyebek terhelik a holnapjainkat, de nálunk az iskolásokkal a dolmányos Thék Endre emlékeit kerestessük! Közben „almát gurítgatnak” és hasonlókat, és semmi jele hogy Orosháza hetven éve lett város.

 

Nagy örömmel konstatáljuk a rekord iparűzési adóbevételt, ami pontosan kettőszerese Gyula városénak, de fiataljainkban a város- és identitás- tudat jó, ha feleannyi, mint a gyulai társaikban. Hogy lehet így lokálpatriótizmust érlelni ? Mikor lesz már emléktábla az Előd utca 1. számú ház falán,  ahol 1946 január elsején várossá alakultunk ? Nemcsak a természet, a szerencse tette gazdag várossá  az egykori por és sárfészket, hanem ezrek áldozatos munkája. Ezek emlékei városszerte fellelhetők egészen Tatársáncig. A munka világa vitt és visz előre, de csak akkor, ha van munkalehetőség.

 

Lehet itt egyeseknek gőgösen és nagyképűen vagdalózni, főleg a mai világ vámszedői, szerencselovagjai, de ha annakidején nem azt tették volna a vezetők és az a több ezer dolgozó, amit kellett, ma még húszezren se laknánk itt.

 

Talán, ott kellett volna 1958 őszén, hagyni Tótkomlóson az olajbányász csapatot?  Vagy nem elkövetni mindent, hogy Celldömölk helyett itt épüljön fel az ország üvegipari központja. Netán kellett volna hagyni a kórházprogram kapcsán a Megyei Párt és Tanácsi álláspontját, hogy csak egy kétszintes szárnybővítés  legyen ?

 

Igen is, az egészségügy miniszteri megbízottja segítségével még a 240  ágyas új járási típuskórházon is túlléptünk, mivel a városi típus  400 ágyas volt, és végeredményben, az épült fel itt.

 

Igen is, túl kell lépni az orosházi helytörténetiség amolyan „ügyeletes” jellegéből, mert maga a való élet sürgeti ezt. A helyi újságban, néhány soros közlés tudatta, hogy Bárdos Zsuzsa diákköre megemlékezett arról, hogy ötven éve látott  napvilágot egy országos hiányt pótló alkotás, Nagy Gyula szervezésében és szerkesztésében az: „ Orosháza Története és Néprajza” című. kétkötetes monográfia, amihez hasonlót még nagy városok sem produkáltak. Ott volt a szerző fia is. Nagyon szép és elismerésre méltó, de ennél magasabb szintű rendezvényt érdemelne.

 

Nem is túl rég Zalai Mihály, megbízott polgármesterrel, beszélgettünk erről, hogy érdemibb módon kell ilyen dolgokkal foglalkozni. Csupán megjegyzem, nem is túl régen a múzeum ünnepi megemlékezésen nem egy levitézlett pap zenekar tiszte lett volna emlékezni.

 

Igen is, legyen végre egy helytörténeti munkaközösség, hiszen van méltó személyiség, aki netán gondozná, történetesen Dr. Szabó Ferenc tudományos felkészültségű történész, Orosháza díszpolgára. Többet jelent Ő szülővárosának annál, hogy az utcaneveket felülvizsgálja.

 

Mind az ami hasznos, elismerést szül. Ilyesféle az is, amikor újabban amolyan városi közhasznú – szociális agrárszövetkezés sikeréről számolt be az alpolgármester asszony. Bizonyára több más „talaj közeli” lehetőség is adódhat. Mindezek és sok más, nem feledtethetik azokat a károkat, amelyek a rendszerváltók ciklusa és az őket váltó MSzP – ek idéztek elő, tizenhat év során, a dilettáns és személyes kötődésű érdekérvényesítésükkel, a kettőezer négy körüli „csúcsra járatás” során, vagy éppen a TESCÓ telek, a Gyopáros Zrt.  1 %-os vétós és egyéb esetei során idéztek elő.

 

Most, amikor egy nyugdíjas búcsúztató kapcsán az Orosházi Üveg érdemi ügyéről is véleményt nyilvánítok, egyben egy javaslattal is élek: Orosháza Városa küldöttséggel keresse fel lakásán az orosházi üvegipar alapítóját, az”Orosháza Városért” címmel kitüntetett, Szokup Lajost, szeptember ötödikén, és köszöntse Őt,  95.  születésnapján.

 

Csupán ezeket tartottam szükségesnek hozzáfűzni a július 2-i nyugdíjas búcsúztatóhoz.

 

Orosháza, 2015. augusztus

 

 

Dr. Násztor  Sándor

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


2 + 9 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>