Báli szezon Orosházán

23
február2015

A városi Televízió január 22 – 26. adása jelentős részében a három – négyszáz személyes bálok egész soráról tudósított. A gazdag asztalterítékek, a színes műsorok és a szebbnél szebb ruhaköltemények, az önfeledt mulatozás, talán – mintha – feledtetni próbálta a hétköznapi, mai, valóságot. Mármint egy sok ezernyi  szegény sorsú és magányos társunk a gyógyszer, vagy élelmiszer megvételének  választási dilemmájával gyötrődik és az évente egyszer arra kanyarodó kondérozás sem megoldás.

Mindezek mellett és egyáltalán a bálozások és farsangolások is életünk részei. Az előzőekben említett adás képeket villantott fel az Orosházi Gazdakőr éves tevékenységéről az „Ekés – Földművelők” emlékmű avatásáról. Az elnök ugyanakkor egy több ezer fős „Gazdabál” előkészítéséről is említést tett.

Akaratlanul két emlékkép idéződik fel, az egyik mindjárt az új üvegszobor főterünk két sarkához kapcsolódik a maga valóságában és összekapcsoltságával. Ugyanis, ha a nemrég felavatott szobortól áttekintünk az átellenbe lévő másik sarokra, bár úgy nehezen látható, de ott van, az úgynevezett „Darvas-kő”, melynek felirata az egykor létező emberpiacra emlékeztet. Az összekapcsoltság ezen vidék valósága volt.

A másik eset kimondottan bál – közeli, ugyanis Orosháza első igazi bálterme az Előd utca 1 szám alatt felépült Kisbirtokosok Székháza ékessége az emeleti „Bálterem” volt. Itt rendezték a környék leghíresebb és legszebb bálait. Különösen kitűnt ezek közül az úgynevezett „Téli – selymes bál”. Igaz az épület és a bálterem más eseményeknek is helyszíne volt.

Különösen nagy esemény nyolcvanadik évfordulójára kerül sor ősszel. Ugyanis Orosháza nem nagy dicsőségére, akkor adták át a Kisbirtokos Székház báltermében a fajvédő hírében álló Gömbös Gyula miniszterelnöknek az 1932 – ben odaítélt „Orosháza Díszpolgára” oklevelet. Az már eleve durva és sértő volt, részéről, hogy három évbe telt, mire szakított időt, átvételre. Mindez nem zavarta, hogy gyújtó hangú beszédet tartson. Külön is hangsúlyozta, Orosháza parasztvidék. Majd, máig gyűrűződő kijelentéseket tett: „nekünk mindig harcolni kell a mindennapi kenyérért”. Ezt követően, még keményebben fogalmazott: „ a nagy történelmi hivatásunk kapcsán”. Tudjuk hová vezetett mindez a második világháború során. (Orosháza városi testülete  2002 február 5-én megfosztotta Gömbös Gyulát a díszpolgári címtől.)

Volt aztán ennek a bálteremnek másféle apropója is, ugyanis 1946 január elsején itt zajlott le a „városi” cím  okmányának átadása. Itt választották a száztagú városi képviselő testületet és Németh István polgármestert, valamint – a nemrég elhunyt – Szemenyei Ádám alpolgármestert.

Az pedig a mi közös szégyenünk, hogy máig nincs az épület falán egy erre utaló tábla?! Annak idején  a városi cím ötvenedik évfordulóját Orosháza vezetése egyszerűen elfelejtette köszönteni?!  Még csak egy sort se hozott le a helyi újság, mert itt Zombát és más hasonlókat kellett tisztelni, vagyis ilyen vezetőink is voltak.

Vajon, hogyan is harmonizál ez a mi ifjúságunk identitástudati nevelésével?! Mikor is lesz itt már amolyan „fél-gyulai”  lokálpatriotizmus? Nem biztos, hogy Szent György Nap visz minket előre. Most van itt a megye meghatározó városaiban az évzárás és évkezdés az ipari mérleg, program és elismerés ideje.

Talán a báli szezon után jó lenne ezeken is elgondolkodni.

 

 

2015. január 8

 

Dr. Násztor  Sándor

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 − = 0

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>