“Köpönyeg” alulnézetben – három tételben

1
szeptember2012

- Az “Orosházi Élet” 24. számában megjelent (MSZP) közlemény (förmedvény) okán. -

 

A közéletben is adódhatnak tűréshatárok, amikor valakinek meg kell mondania: elég volt és hogy itt már kevés a “bútorcsere”. Erről szólt a lap 23. számában megjelent véleményem. Erre nem válasz jött, hanem egy mocskolódó gyalázkodás, becsületbe gázolás. Én erre, az MSZP egyik legsikeresebb egyéniségének Dr. Botka László Szeged Polgármesterének a megalapítását adaptáltam: “a baloldali politikusoknak is van szavatossági idejük”. (Népszabadság, 2010. okt. 06.)

 

Úgy tűnik a korábbi idők történéseit nem ismerőket (felejtőket) tisztelni kell és a való tényeket közreadni. Ez nem négy- ötmondatos kategória, ezért a honlapok-hírportálok útján (az Oros – Café, valamint az Orosházi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete honlapján) lett célszerű, több tételben ismertetni. Először is a megvádolt, aztán a vádaskodó, “beazonosítása” a sorrend, majd a mai helyzet. A pozíciót és hitelt vesztett politikusok leggyengébbjei módszere a támadás, s a sikeresek köpönyege alá bújva “vitézkedés”. Csakhogy ez “eső után köpönyeg”

 

Az “élemedett” (aggastyán) rövid mérlege

 

Bár egy egész generációt gyaláztak meg, mégis magamról, röviden.
Orbán Viktor sem ezt teszi, amikor Horn Gyulát köszönti!
Őseim a gyergyói és ismert orosháziak közül valók. Én a városperemén, Szentetornyán születtem (1928) eszmélésemig ott nevelkedtem. Apánk nősüléséig (28 év) vagy cseléd, vagy frontkatona volt és egy napig se járhatott iskolába. Ezért hát árendás- feles gazdálkodással óvta meg három gyermekét a cselédsorstól.
Én már 1945-től árvagyerekként (17 év) saját sorsom felelőse lettem. Alig tizenkilenc évesen Budapestre kerültem (1947 vége) egy Művelődési Akadémiára (Muhary, Jancsó Miklós, Dr. Körtvélyesy Géza, Orbán Ottó, Zagyva Béla társaságában.) Rákosi-ék NÉKOSZ-t szétverő politikája pályamódosításra kényszerített és így az EPOSZ (parasztifjúsági szövetség) országos vezetője (Dr. Gosztonyi János) munkatársa lettem (1949. február). Nősülésem és a nyolcvan-év feletti nagymamámról való gondoskodás hazahozott Békésmegyébe, az ifjúsági központba.
Miután 1957 nyarán, Orosházán országos méretű botrány zajlott le a pártvezetésben (Népszabadság- cikk: Kékesdi Gyula), a megyei vezetés engem ajánlott a város élére, így 1957. október elsején 29. születésnapomon munkába álltam. Eközben már tanári diplomás voltam.
Az akkori állapotokról külön regényt lehetne írni, de most erre nincs mód. Ebben az időben a város alá volt rendelve a járásnak és a hatósági- törvényességi szervek járáshoz voltak kapcsolva. Más oldalról vizsgálva, maximális erővel a város létfontosságú ügyével foglalkozhattunk.
(Ezt dokumentálni kell és meg is teszem.)
A leg lesújtóbb az általános lepusztultság (Dinnyés István: “város volt ez egyáltalán?”) és az óriási munkanélküliség, agrártúlnépesedettség.
Ipari jellegű üzem 12 volt és ezekben 1.089-en dolgoztak, 1968-ban már 31 üzemben 8.288-n?! Ezrek vándoroltak el a városból és másfél ezren ingáztak.
Most (2012) maga a miniszterelnök hangsúlyozta: a korábbi idők országépítését is tisztelni kell (Horn Gyula).

 

Néhány megvalósulás, amiben bizonyított személyes szerepem volt:

 

. A legelső a több mint ezer női munkanélküliséget mérséklő, összefogásból létesült (a Békéscsabai ruhagyár orosházi vezetői) Ruhagyár, 1958 novemberében beindult és közel ötszáz asszony-leány jutott kenyérkeresethez. (Ez történt egyetlen év alatt?!)
. Ugyanebben az időben 1958 őszén felszínre tört a gáz Tatársáncon (Pf.1. sz.) Azonnal éltünk a lehetőséggel (Násztor S.- Sinkó S.) és az áldatlan viszonyok között Tótkomlóson lévő olajbányászok csapatát novemberre áthoztuk Orosházára (Táncsics u).
. Orosháza lett a Dél-kelet Magyarországi olajos központ a maga távlati nagy ajándékaival egészen a Gázipari (AKG) Gépgyárig.
. Sikerült elérni, hogy 1961. május 1-én az eredetileg Celldömölkre tervezett üveggyár alapkövét itt Orosházán tették le (Szokup Lajos). A felépült gyárban harminc éven át háromezer ember dolgozott és még ma is 700. Orosháza ma, azonos az ország üveggyártásával (98%). A múlt évi jubileumi ünnepség főszervezője (Orosházi Nyugdíjasok Egyesülete- Üveggyári nyugdíjasok Baráti Köre) voltam és látványos kiadvány jelent meg (szerző Dr. Násztor Sándor). Az üvegipar óriási méretű városépülést eredményezett.
. Hasonló volt a szerepem az évszázados orosházi álom, az önálló, korszerű korház létesítésénél. Itt épült fel az első új négyszáz ágyas vidéki korház (a toldás helyett) és az 1967. május 1.-i átadás után nem kettőszázan, hanem kilencszázan dolgozhattak. A jubileumi ünnepen (2007) én is szólhattam és kitüntetésben részesültem. Ma is szilárd a korház helyzete.
. Orosháza kiemelt és példás agrártermelési centrummá vált. Ha kellett a Dráva környékéről hoztuk haza a szakembereket (Varga Mihály, stb.). Az akkori időbeni alapozások ma is meghatározóak az orosházi mezőgazdálkodásban.
. A várospolitika- városépülés terén is kiemelt értékű dolgok történtek. Új iskolák épültek II. sz.) és kiemelt szerepem volt a Petőfi Művelődési Központ beruházás összehozásában. Abban az időben (1968) sikerült a Tervhivataltól egy mikró hotel építését elérni (Klaukó- Eperjesi – Násztor: 6,7 millió Ft.) amit a későbbi városvezetés eladott a Dunai Vasműnek Személyes kapcsolataim során visszaszereztem a városnak (könyvjóváírással) a Gyopárosi Művész Üdülőt – amit később magánkézre játszottak át. Sorra épültek az üzemi hétvégi üdülők a Bányász Szakszervezet (Simon Antal – Bese Vilmos OKG) is létesített ilyet (ma Flóra Szálló?)
. A szellemi élet a kultúra területén is nagy virtuóz mesterek hangversenyéig. Itt került kiadásra egy országosan is nagyra értékelt két kötetes monográfia (Nagy Gyula) Orosháza Története és Néprajza. Ha már itt tartunk én magam is ez idő tájt és később (1971) tanulmányokat, doktori disszertációt írtam és védtem, több önálló írásom (könyv) jelent meg.
. Ez időben megdöbbentő eseményekre került sor. Alaptalanul meghurcoltak (házépítés) aminek valótlansága bizonyítást nyert (dokumentumok), de indulatok okán (politika) el kellett menni a város éléről és az Állami gazdaság Igazgatója lettem. Ez a történet is tükrözi, ahogy a Biszku Bélával történt megyei összeütközés (az új első titkár ügy), majd megyeszékhelyi féltékenység és Darvas hazai képviselővé választása, a bátyja Duritrás Mihály (Megyei Párt Fegyelmi Bizottság Elnöke) külön akciói súlyos traumaként értek engem és családomat, főleg feleségem egészsége vett tragikus irányt.
. A gazdasági élet vezetőjeként is bizonyítottam! Egy totál csődős, alaphiányos, botrányokkal terhelt cég élére kerültem (1971). A 135 ÁG- között az orosházi az utolsó tíz között volt. Közben itt épült az ország legnagyobb (2000 kocás) legmodernebb sertéskombinátja társas vállalkozásban és igen sok ismeretlen teherrel, újabb tízmilliók “elnyelésével”. Sikerült nagyszerű kollektívával eredményeket elérni. Betetőzésként, tíz évre 1981-ben elnyertük a legmagasabb szakmai elismerést, Bábolna és Mezőhegyes után harmadikként a “Termelési Nagydíj”- at és vele Kiss István “Aranykalászos” szobrát. Ez időtől a gazdaságok tízes első csoportjába tartoztunk és itt volt a Békés Megyei AG – esetében a legmagasabb kereset-átlagbér és szociális juttatás. Aztán 1989 decemberében közel húszéves munkaviszony után nyugdíjazásomat kértem. Létesítettünk közben ÁG- i mintaboltot, vendéglőt (hatlépcsős), húsboltot és búcsúzásként felépítettük a tóparti panziót, de az avatását nélkülem rendezték meg, mint sok mást. A szép kivitelezésű jórészt általam írt és szerkesztett könyv “60 éves az Orosházi AGRO-MRT” méltó búcsúzás.

 

A rendszerváltás után

 

Megszűnt párttagságom (MSZMP) és az óta semmilyen pártnak nem vagyok tagja.
Nem szűnt meg eszmélésem óta a viharsarok – baloldali gondolkodásom, de az egyáltalán nem azonos azokéval, akik ilyen címkék mögül gyalázkodnak.
A párt tagja és vezetője voltam, de elsősorban mindig is orosházi – Orosházáért.
Részese voltam, nem szemlélője a korabeli évtizedeknek, amikből van tanulság és ön vizsgálni való, de semmilyen becstelen – netán retorziós akció, károkozás, seftelés, zsákmányszerzés részese, se korábban, se a rendszerváltást követően nem voltam. Nem úgy, mint az engem gyalázók és sértegetők.
Közben hasonlóan becsületben élt a családom, nőttek fel a gyermekeink, alapítottak családot és a három unokám is elismert tisztességben él és dolgozik. Sajnos 1988-ban feleségem, két évvel ezelőtt pedig a fiam is, elhaláloztak. Az utóbbi másfél évtizedben egy kölcsönös, megértő élettársi (de nem állandó együtt lakó) kapcsolat részesei vagyunk. Ez a pármilliós kicsi, fele házrész nem azonos a felém rikácsolók százmillióival.

 

A Töhötöm utca 46 sz. “köpönyegem”

 

A rendszerváltás után nem kívántam aktív szerepre vállalkozni a helyi közéletben, bár nagyon sok mindennel nem értettem egyet, amit Orosháza nevében és Orosháza kárára elkövettek. Amikor 1994 nyarán felkerestek két párt (MSZP- Munkás Párt) képviselői, hogy készítsek programot az orosházi nyugdíjasok érdekvédelmi szervezetének, működésének céljából és majd vezessem is azt, elvállaltam. Így jött létre 1994. szeptember 29.-én az új nyugdíjas szervezet, ami 1995 februárjában önálló és bíróságon bejegyzett Egyesületté vált.
Ma ennek kiforrott és megyei, országos elismertségű szerveződését találni a Töhötöm u. 46. sz. alatt. Ez egy sajátos modell – mely a városvezetése érdemi támogatását kapja (ingatlan használat és pénzügyi támogatás) és önkéntes alapú idős-nyugdíjas közhasznú, havi másfél ezres idős-nyugdíjas forgalmat lebonyolító egyesület vagyunk. Külön érték is a “Viharsarki” a város érdemi hagyományápolás és e téren, számtalan rendezvényen való közreműködés. Ez volt a szénhidrogén bányászat 2008. évi emlékrendezvényein és a múlt évi üvegipari ünnepségek esetében, egészen az üveges krónika képes kiadványig. Ezt tettük, amikor megemlékeztünk Darvas József centenáriumról (és nem csak kiabáltunk), vagy a Féja – Viharsarok könyv megjelenésének 75. évfordulójáról.
Volt és van, véleményünk – véleményem a főtéri szoborral, Kossuth és Táncsics, vagy az 1891.-s május elsejére emlékezés jogosultságáról is. A kezdettől alapszabályunk rögzíti a pártoktól független pártsemlegességünket. A helyi regnáló városvezetéssel korrekt együttműködésre törekedtem- törekszem a mai napig.
Mint Érdekvédelmi Egyesület kezdeményeztük már az ezredforduló körül a hetven év felettiek szemétszállítási díjfizetés mentességét, de két év után az MSZP-s városvezetés takarékossági okból megszüntette (közben százmillió forintot meghaladó volt az iparűzési adóbevétel növekedés)?! Aztán 2008-ban is javasoltam és a tízfős baloldali frakcióból kilencen nem szavazták meg. Egyedül maradtam és kiléptem a frakcióból. Varga Zoltán az elutasításukat még a helyi lapban is megindokolta?! Majd, azóta is, ők javasolgatják (MSZP) azt, amit akkor elutasítottak?!
Viszont a-javaslatomra- a város nem adta el a gimnázium melletti “Darvas kollégiumot” és így lett ott “Ezüstfenyő” idősek otthona.

 

Ezek után lehet “ítélkezni”.

 

Ez az életmű – az enyém – nem százmilliókkal van jutalmazva, mint néhány érdemtelen szerencselovagé.
Ezeket a tényeket sokan ismerik, de még többen meg fogják ismerni és akkor bizonyára nem az elmarasztalás lesz a véleményük. Úgy gondolom mindezek után joggal járok emelt fővel az orosházi utcákon és bármerre.
Amúgy mindezek egészen napjainkig nem arra utalnak, hogy egy “élemedett” szenilis – aggastyán-címkézést kellene felvállalnom?! Az, hogy akik, ilyen alávaló dolgokra képesek, milyen jelzőt érdemelnek, az olvasók ítéljék meg.

 

 

Orosháza, 2012. szeptember 01

 

Dr. Násztor Sándor

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 − = 2

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>