Mi és Orosháza

Orosházi “ezüstösök” mondandója

 

Tisztelt Orosháziak és Nem Orosháziak!

 

Mi, a település legtöbbet megélt, nélkülözött és alkotott lakóinak, a nyugdíjasoknak és a városnak legnagyobb, meghatározó civil érdekszervezete jelentkezünk internetes hírportálunkkal. Olyan viszonyok alakultak ki itt minálunk, amikor is önmeghatározásunk és véleményünk közreadása nem halogatható, még ha ez bizonyos kockázatokkal is járhat.

 

- o -

 

Talán az utóbbi idők legszebb május elseje és piros-pünkösdje ezúttal “torz tükre” annak, amit rólunk, orosháziakról olvasnak, hallanak és látnak országszerte, vagy éppen határainkon túl is.

A várost vezető képviselőtestület legutóbbi május 8. ülését szinte megszállta a média és a kíváncsi érdeklődők, hiszen szenzációt ígért. A “Népszabadság” aznap így fogalmazott: “Választás Orosházán? Nagy valószínűséggel ma feloszlik az orosházi közgyűlés, mert az MSZP és a FIDESz képviselői ezt fogják javasolni”. Aztán másnap /május 9./ a maratoni /7 órás/ ülésről ilyen címszavak láttak napvilágot: “Marad a testület”, “Elmaradt az önfeloszlatás”. “A Dél-alföld botrányközpontjának nevezték Orosházát”. A Békés Megyei Hírlap a legkifejezőbben tudatta a lényeget, amikor két fotót közölt, kísérő szöveggel. Az egyiken Dr. Dancsó József /FIDESz-es országgyűlési és helyi képviselő – alpolgármester/ szinte hahotázik /”visszalépünk”/, a másikon Varga Zoltán /MSZP frakcióvezető “Ez váratlan fordulat”/ két kézzel fogja lehajtott fejét. Ehhez még egy alcím: “Meglepte a szocialistákat, hogy a FIDESZ-es képviselők visszaléptek, és nem szavaztak az utolsó pillanatban”. Hát minket, nyugdíjas egyesületieket és képviselőjét ez nem lepett meg, sőt előtte újragondolást javasoltunk az illetékeseknek. Mint korábban, most sem hallgattak ránk, így megerősödött: a baloldal /MSZP/ a maga által összehozott zsákutcából máig nem az önvizsgálatot és az újjáépítkezés útját választja, hanem elvtelen és megalapozatlan akciókba keveredik. A Népszabadságban a FIDESZ-es orosházi összefogásról nemrég ezt olvashattuk /Tanács István/: “Ha pénzről van szó, nem bűn a szocikkal összebútorozni”. Ez persze fordítottan is igaz, és most fizetik meg az árát. Ez a rendszerváltás utáni helyi egész időszak szégyenletes és szomorú tükre.

Tények és tanulságok:

Az orosházi botrány nem a sokat megélt és nagyra becsülendő orosházi lakosság szégyene, hanem az itteni politikai elitek-klientúrák válsága – csődje. Ez ideig a sokféle jelzések, tények ellenére képtelenek voltak az ordító esetekből is tanulni és az önző elvakultság, vagy revánsvágy, a közérdek, a lakosság iránti igazi elkötelezettség, felelősség hiánya az elemi konszenzuskeresés helyett a konfrontálódás, /”a szomszéd tehene is”/ az emberiesség, az emberi méltóság kiapadása, ezt eredményezték. Sajnos ötven éve is volt hasonló, de az az egypárti viszonyok közt rendeződött. Annakidején az itteni rendszerváltó őskonzervatív keresztény-jobboldal félre értette az “elsöprő győzelmet”, /a választási részvétel 34 %/, azt hitte egy hosszú állomból ébredt, hogy 1944. Szent György napja jött el. Nem akarta tudomásul venni, hogy közben korszakos értékű fejlődés ment végbe, a természet ajándéka /szénhidrogén/ és sok ezer alkotó és nélkülöző ember közreműködésével, hogy az egykori lepusztult faluból, a megye ipari központja lett /üveg-gépgyártás/ és igazi város, közel tízezer munkahellyel és tízezer nyugdíjassal.

Azt gondolták, hogy egy generációt – korszakot /50-60 évet/ diszkvalifikálhatnak és behelyettesíthetnek Zombával /”evangélikus város”/. Képtelenek voltak tudomásul venni, hogy az “ősi föld” – 16 ezer hektár nem képes 16 ezer embert, de még ezret sem eltartani, hogy az új gazdasági /ipar/ létalap lett Orosháza jövő biztonsága, és ezért tisztelni és nem elmarasztalni kell a létrehozókat! Máig azt sugallják /”Orosházi Élet”-címlap/, hogy a templomtornyok és nem a fúrótornyok hozták el az orosházi nép boldogulását?!

El kellett volna azon is gondolkodni, hogy azelőtt száz évre visszamenőleg sohasem volt itt /városi/ közösségi ünnepi esemény a zombai idejövetel /”Etelköz?”/, mert az vallási kérdésnek számított /Fürst Ervin cikke/. Mára kuriózumnak számít, hogy 1990-ben az új képviselőtestületet átvitték az evangélikus templomba “póteskütételre”. Köztudottan az orosházi nép pragmatikus és progresszív szellemiségű volt, ami kizárta a cirádás, bigottságokat és már 2000-ben is vagy ezerrel több volt itt a katolikus, mint az evangélikus /48 %. pedig semmilyen felekezethez nem tartozott/. Egy ilyen beállítottság következménye, hogy a városvezetés – vezetők /Gulyás – Pintér/ önkényesen, jogalap és lakossági egyetértés nélkül milliárdos értékű városi közvagyont, /a jogoson túl!/ ajándékoztak az evangélikus egyháznak, nem beszélve az összes köztemetőkről és, hogy több mint tízezer kiváltott sírhelyjogútól megkérdezésük nélkül “elprivatizálták” a nyughelyüket /Európa?/. Ez nem kegyeleti – vallási, hanem üzleti monopólium volt, és ma is az, és ezért van ilyen temetői állapot szégyenünkre!

Ezek felett mondott ítéletet 1994. végén Orosháza lakossága, amiből okulni kellene a 2006-ban újból hatalomra került jobboldali vezetésnek, /és, hogy a huszonhatezer fő választásra jogosultból 6500 adott felhatalmazást./. Jelenleg fiatal többség vezet és elvárható a modern, konstruktív szellemiség. Ahogy az ország esetében, úgy itt is a gazdaság, a létezés – boldogulás alapja, ami tizedrangúvá degradálódott és a média propaganda is ezt táplálja. Az egyházi ceremóniás szerződések helyett az iparűzési és foglalkoztatási bázisterületekkel kellene konstruktív kapcsolatra törekedni. Az idén kiemelt értékű jubileumi évfordulók lesznek: szénhidrogénkincs megtalálás 50. évfordulója, az új üveggyár beindulása 45. éve, a ruhagyár 50 éves. Az idei városi programfüzet polgármesteri bevezető ezeket kihagyta, az a szó, hogy földgáz sincs benne?! Ez is tükör, ahogy az előző városvezetésre is vissza vetítődik, hogy a mai Orosháza igazi létezési alapját jelentő üvegipar telepítőjének, Szokup Lajosnak a városi elismerésből az ötvenedik jutott 88 éves korára?! Róla, vele nincs oldalas interjú, mint a tánctanárról és másokról?!

A programfüzetben az is olvasható, hogy az új gimnáziumot jó félévszázada az igény szülte, holott jól tudjuk, hogy Darvas József akkori építésügyi miniszternek köszönhető és sok más egyéb is, aki ezért nem vett fel honoráriumot, mint egy másik Kossuth-díjas társa. A város szégyene, amit Táncsics Mihállyal – szobrával tettek és, ahogy süllyesztőbe taposták Darvast, hogy helyébe Vass Albertet dicsőítsék. Ez itt a sorrend, ahogy az idei ballagás esetében a 360 összesből a 40 evangélikus került kiemelésre. Az, ami az idősek – nyugdíjasok, kisemmizettségét illeti, mondhatni nagykoalíciós jellegű. A “zsozsó” megvan, húzzák meg magukat?! Hiába lett itt 2007-ben a tervezett 850 millió helyett egymilliárd és százötven millió iparűzési adóbevétel, a nyugdíjasok képviselője javaslatát, hogy a 70 év felettiek mentesüljenek a szemétdíj befizetésétől /évi 10 millió Ft/, elutasították. Ugyanez volt a városi nyugdíjasház támogatásával, /ahol havonta másfélezer idős- nyugdíjas fordul meg, kap segítséget/. A 2006. évi 3, 5 millióról tavaly 2, 8 millióra, ez évben meg 2 millió forintra zsugorították, /a 6 évvel ezelőttire/, nagykoalíciós alapon?! De van pénz marketingre /rendezvényekre/ 50 millió forint, médiára közel ennyi és futballra, kézilabdára kétszer ennyi?!

Hát nem sok dicsekednivalója van a másik oldalnak sem

Egy ilyen progresszív hagyományú településen /Kossuth családját itt rejtegették, Táncsicsot idehívták, és képviselővé választották, majd jött 1891. a véres május 1, és a Féja – Darvas döbbenetes, tényfeltáró írásai, a viharsarki jelző – hozzá Műller Miklós szociofotói, stb./ Így hát itt nem volt nehéz fölényes győzelmet aratni 2004. végén. Az már más kérdés, hogy nem sikerült ehhez illő formátumú, helybéli vezetőt találni, és a külső – felső patronálás évei következtek. Az tény, hogy az első “baloldali ciklus” a város és lakói javára sikerrel ténykedett. Azonban a hatalom birtokában az egyéni /klientúra/ boldogulás, háttérbe szorította a nemes eszméket és a lakossági érdekeket. Közben beértek az elődök nagy városépítő alapozásai a lakosság megmaradás, a helyi idős nyugdíjas létbiztonság /közel tízezer ember központi pénzből/ és nem utolsósorban az óriási iparűzési adóbevétel /eddig közel 9 milliárd forint/, amivel lehetett pályázni, milliárdos beruházásokat véghezvinni, Gyula város ennek a felével sem rendelkezik.

Mondani sem kell, akár húsz “Alföld” ügyet is meglehetett volna oldani, /ledózerolni és szép, zöld pihenőkertet formálni, bár ez most is igaz/, de a magánérdekek jól összekuszálták. A gyopárosi és a laktanyaprogram bizonyára járt előnyökkel is, de a város csak ráfizet erre. Az egyszerű embereknek, a nyugdíjasoknak a hátat fordítás, a szövetséges árokba taszítása, és a 70 év felettiek szemétdíj mentességének megvonása ezer idősembertől, igazi hitelvesztéssel járt, amit a méregdrága, fényes szórólapok csak tovább borzoltak és 2006. őszén kulmináltak. Igaz, a 46 %-kos választási részvétel és az új regnáló városvezetés mögötti minden negyedik felnőtt bizalma sem sokkal több érő, amin ideje nekik is elgondolkodni. Napjaink tényei a valóban gazdag Orosháza és az ezt megalapozókkal szembeni közöny, zsugoriság. A múlt évi terv feletti háromszázmilliós iparűzési adó ellenére elutasították a 70 év felettiek szemétdíjmentesítést, /évi 10 millió, ez önmagáért beszél.

Most hát itt vagyunk a se egymással /két jobboldali csoport/, se anélküli összevisszaságban, az adok – kapok “tanácskozás”, /vannak 35-40 alkalommal hozzászólók, pontosabban vádaskodók/, a 6-7 órás érdemnélküli ülésezések, mint május 8-án és a vajúdó hegyek még csak egy kisegeret sem hoztak világra. A jobb, a bal és a harmadik a polgármesteri csoport lassan sportot űznek a civakodásból. Az apparátus egy ilyen légkörben nem, hogy alkotóan dolgozni, de még “helyezkedni” sem képes lassan.

Ki lehet mondani: mindhárom csoport és vezetői egyformán felelnek azért, amit, a jobb vezetést érdemlő város lakosaival tesznek. Ebben a jellemezni is nehéz közegben a lakosság kiábrándulása a politikából és vezetőiből lassan, /vagy gyorsan?/ közutálattá érlelődik. Mi, idősek – nyugdíjasok felháborodó aggodalommal látjuk, mit tesznek ilyen magaslatra jutott városunkkal. A mi kirekesztettségünk a civil társadalmi összefogást érleli, kizárva a pártokhoz kötődést, ami most már törvényes hátrányokkal jár.

Nem nézhetjük tétlenül az igazi, orosházi valóság korábbi és mostani tényeinek elhallgatását, a hazugságokat, a csúztatásokat. Az is egyértelművé vált számunkra, hogy a város életében meghatározó szerepű testületben nem csak jogunk, de kötelességünk ott lenni. Nem azért, hogy várost vezessünk, hanem hogy elősegítsük a közjavát szolgáló döntéseket és a civil társadalom lelkiismereteként, segítsük a jövő épülését a nagy többség, gyerekeink, unokáink és dédunokáink érdekében. Ezen szándékok jegyében kívánunk élni az internet és más nyilvánossági formákkal. Mi egy még élhetőbb és igazságosabb, otthonosabb Orosházáért fáradozunk és kívánunk – kínálunk összefogást.

 

Orosháza, 2008. május 15.

Orosházi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


2 − 1 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>