Orosháza hozománya

23
február2015

A fenti cím, egy megyei kiadvány „Békés Megye Hozománya” (2003) beazonosítását szeretné összevetni – pontosabban annak Orosházáról szóló anyagát a tényleges valósággal.

Ugyanis a napokban az „Orosházi Élet” jóvoltából (2015.jan. 23) megtudhattuk, hogy a város boldogulását kiemelt mértékben meghatározó múlt évi (2014) iparűzési adóbevétel a tervezettet      (1,1 milliárd Ft) jóval meghaladó, egymilliárd háromszázötvenhárom  millió forintra sikeredett.

Hát bármelyik viszonyítást is nézzük, ez bizony, vagy 20 – 25 %-os növekedés. Csupán, ha ezt a növekményt tudhatná magáévá néhány város (Szeghalom – Sarkad) igencsak elégedett lehetne.

Mindezek eredőjéről, még csak  halvány utalás sincs a megyei képes kiadvány két oldalán, hogy mit is csinálnak errefelé, miből élnek és gyarapodnak?! Ugyan akkor a zombai kisharangtól a dolmányos, mentés Thék Endre – zongora gyárosig, az egyháztörténeti emlékekig,  igen gazdag a bemutatás. Az a szó, hogy gáz, üveg, esetleg Táncsics és gimnáziuma, netán a korszerű kórház, vagy egy Linamar, Orosháza élhető, jövőreményű  városi tényeiről semmi. Azonban részletesen bemutatják a Kútmúzeumot és hasonlókat. Az hogy ez, hogyan történhetett, kik csinálták és tényleg ez vagyunk-e mi, döntsék el az itt lakók!

Azonban számunkra most az örömteli tényszámok a fontosak, ha esetlegesen már előre elköltött számlákra megy is egy részük. Néhány kommentár is elhangzott, de hát ez még nem a pár hónapos új vezetés hatását tükrözi. A jobban tájékozottak azt is tudják, hogy ezek a tényszámok akár tíz – tizenöt évre visszamenőleg meglehetősen determináltak, ugyan is, ahogy 10 – 15 éve visszamenőleg a mai napig tény, hogy orosházi iparűzési éves adóbevétel a Gyula városénak a kettőszerese.

Tehát ez orosházi nyelvre fordítva ebben egy olyan hozomány testesül meg amit ezen táj természeti kincse – szerencsére és a lehetőségekkel élni tudott – alkotó ezrek tehetsége, verejtéke érlelte valósággá és  tette ezt az egykori „ legnagyobb magyar falu”- t  Békés Megye ipari, gazdasági központjává. Ugyanis itt nem voltak „Eszterházyiak”, csak Orosháziak és Orosházára-jöttek, akik ezt végbevitték.  Ők nagyrészt már a nyugdíjasok kategóriájához tartoznak.

Igen is jól fogalmazott nemrég Dr. Dancsó József : „…Orosháza a magyar üveggyártás fővárosa és van létjogosultsága az új főtér üvegszobor szimbólumának”. Ezt bizony ezrek vitték végbe,  ezért sok itt az idős – nyugdíjas és ennek a pompás haladásunknak is Ők adták az alapját.

Ezek  a hozományok azért valamivel talán a gyakorlatban többet biztosítanak  Várnai Zseni gyönyörű, szimbolikus verses könyvének.

A sok pénz – melynek nyilván tömérdek helye van – ne zökkentse ki Orosháza mostani vezetését a talaj-mentiségből és főleg  ne szórják el dilettáns módon, amint azt egy tucat évnyi időszak politikusai tették.

Talán gondolni kellene azokra is, akik mindezeket megalapozták.

Csupán megemlítem, a felényi bevételes Szentest, ahol már tíz éve nem fizetnek szemétszállítási díjat a hetven év felettiek? !

Talán azon sem ártana elgondolkodni, hogy ez a mai orosházi létezés a báljain túl,  sok- sok más lehetőség birtokában az itteni fiatalság egyáltalán mit ismer, vagy miféle történeteket ismer az elmúlt legalább fél évszázad történéseiről ! Sőt, azt sem ártana megismerniük, hogy ezalatt a félévszázad alatt az egykor azonos lakosságú Mezőtúron már csak tizennyolc ezren élnek !

Szükséges a legutóbbi városi testületi üléskegyeleti (temetők) ügyéhez is véleményt fűzni. Az egyáltalán nem igaz, hogy Orosházán nem voltak köztemetők, illetve, hogy az egyháziakat „államosították”. Ilyesfélét, még a Verasztó Antal féle füzetből sem olvashatunk. Orosháza progresszív gondolkodású vezetői már 1858 – ban is ezt tették, amikor községi köztemetőt létesítettek (felvégi). Amikor gróf Zselinszky birtokot (1945) felosztották a mágocsi műút mellett köztemetőnek is helyet biztosítottak. A temetőket a község földjein, használati alapon létesítették az egyházak. Jó lenne értelmezni, mit „államosított” a város, amikor az Alvégi Temetőben még csak egy bódé sem volt ?! Minden infrastruktúrát a város hozott létre, mind a három helyen. Gyopárhalmán meg a Petőfi TSZ!

Az Alvégi Temetőben az ötvenes években (se gáz, se üveg idején) egy szegényes fészertetős ravatalozót, majd azt követte és mára lett egy öszvér csűr. A kegyelet persze nem építmény függő, de a megye ipari – gazdasági központja, ahol közelítjük az évi másfél milliárdos bevételt, még egy sámsoni szintnél sem tartunk ?!  Igen 1994 nyarán önkényesen képviselőtestületi határozatot hoztak a város tulajdonában lévő temetők egyházi – pontosabban, az evangélikus egyház tulajdonába adásáról. Ez üzleti és nem kegyeleti jellegű, családok ezreit sértő intézkedés volt. Orosháza ez ellen jogorvoslattal élhetett volna, de közömbösségből – kényelemből és a lakossági felháborodást semmibe vevő közönyből semmi sem lett. Amikor az egyház a híveiknek fél áron adta a sírhelyeket az elkonfiskált temetőkbe, akkor egy salamoni megállapodás született, hogy mindenki egyformán fizet. Így jött létre egy méltatlan és felháborító állapot, hogy amíg Pannonhalmán is volt – van községi földtulajdonú köztemető, itt ahol már 157 éve is volt, most nincs köztemető. A sok ezer sírjog  lejárat után minden évben több-száz hozzátartozótól  szedik be a 25 éves újra váltási díjat (40 – 50 ezer Ft) mindez sok – sok tízmillió városi pénz, de méltó ravatalozó és sok más  korszerűsítés nem történik.

Joggal vetik fel ezrek : nem volt elég 21 év önkényeskedése, pénzbeszedése?  Adjanak vissza legalább egy, vagy fél hektárnyi szabad területet a ravatalozó környékén, hogy ott városi köztemető legyen és a város építsen a mai Orosházához méltó kegyeleti feltételeket, hogy ne kelljen tovább szégyenkezni. !! Ez volna az igazi ökumenikus szellemiség !

Végül is Orosháza „hozománya” valahogy így is értelmezhető. Az hogy itt egyszer majd talán közelíteni fogjuk a Gyulaiak városszeretetét, identitási szellemiségét és netán még egy „ tábla” is kerül az Előd utca 1 sz. házra, ahol 1946.01.04 – én a nagyfalut  várossá nyilvánították és létre jött a városi képviselőtestület,  lett polgármestere és alpolgármestere  Orosházának, csak remélni lehet ?  Az máig döbbenetes mementó, hogy 1996-ban Orosháza már fél évszázada város volt, és erről egy sor se jelentetett meg a helyi újság.   No comment…

Szeretnénk a szép adóbevétel mellé, méltó városi közéletiséget, konszenzust és talán az alapozó idősek érdembeli,  anyagi és erkölcsi megtisztelését.

 

 

2015.01.30.

 

Dr. Násztor Sándor

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


9 − 1 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>