Táncsicshoz méltón és méltatlanul

28
március2015

A Városi TV és Dr. Blahó János jóvoltából, a sorrend másodlagos,  különleges élménynek, értéknek számít, hogy az egykori Táncsics diák a mostani bankár, a pesti Kogar-ház tulajdonosa hazalátogatott, előadást tartott „Oroszország a világban” címmel és „kommentár nélkül” mi is sok százan ízelítőt kaphattunk ebből.

A Táncsics Mihály nevét viselő intézmény joggal büszke az innét kikerült sok száz végzősére, akik az országban és nagyvilágban öregbítették jó hírét és vele együtt a városunk iránti tiszteletet.

Ez messze fontosabb a zombai mítosz túlhajtásánál.

Kovács Gábor a szomszédos Kakasszékről a Táncsics Gimnáziumi érettségivel szovjet ösztöndíjasként sikerrel szerzett végbizonyítványt a moszkvai (Csernomorszkoje) diplomataképző főiskolán, hogy aztán azt itthon így gyümölcsöztette. Hasonló büszkeséggel mondhatjuk ezt el egy másik Táncsicsosról, az orosházi Hargitai(Wilhelm) Istvánról, aki ugyan csak moszkvai diplomával, mint „Szécheny Díjas” atomtudós – professzor volt már a „Lomonoszov Egyetem” előadója. Voltak mások is, akik a világ más tájain értek el hasonlókat és visszajárnak.

Szükséges erre utalnunk azért is mert felforgatott világunkban többen nem akarják tudomásul venni, hogy a tehetség a képzettség és érvényesülés az előforduló negatív esetek ellenére sem geopolitikai kategóriák. Még a Kádár korszakban is összehoztak itt egy „Rubik kockát”, ahogy Európa közeli volt az agráriumunk is. Az utóbbi idők elvadult parlagi mocskolódásai, a Moszkovitázás – kommunistázás (még „igazi” szocializmus sem volt”) a talajtalan demagógia, súlyos károkat idéz elő az értelmes és tárgyilagos ifjúság körében.

Táncsics Mihály az 1848-as forradalom és szabadságharc kiemelkedő személyisége örömmel vállalta fel a mi városunk képviseletét és mi a város, a rendszerváltók és közvetlen folytatók gyalázatot követtek el ellene.

Először az „Emlékpark” ürügyén jogos helyéről eltaszították a szobrát és a tér sarkába egy „pöcegödör” tetejére tették. Aztán most kötekedő módon az MSzP – ek külön ott koszorúztak – akik bár a párt országos alapítványa is Táncsics elnevezésű – ott hagyták Őt a gyalázatban. Igen is lett volna a tucatnyi éves városvezetési idejük alatt és a kilencmilliárd iparűzési adóból egy új méltóbb elhelyezést találni a főbejárattól a Főtér felé eső részen?! Miféle erkölcsi felmagasztaltsággal koszorúznak Ők ott?! Másrészt a városnak is módot kell találni, hogy a másik nagy 48-as szobrához is jussanak virágok és méltóbb helyre tegyék!

Meg szeretném említeni, hogy azért bizonyos Táncsicsos kötődésem nekem is vannak. A korábbi önálló Szentetornyán (1946) az ottani evangélikus lelkész Koszorús Oszkár közéletiségi missziói során létrehozta az ottani „Dolgozók Gimnáziumát”. Ebben tizenöten vettünk részt és „másfél évfolyamig” jutottunk el. Én magam elindultam a Jancsó Miklós (Muhoray) féle Művelődési Akadémiára, majd sok viszontagság után a szülővárosom élén (1957 ősze) a nagy iparosítási idők szervezőjeként, de később történetesen a Kelleri iskola fejlesztését is segítettem Én intéztem az első szerszámgépek beszerzését a „Kismotor és Gépgyár”-ból…(az orosházi Salgó Igazgató) és sok mást. Máig őrzöm Keller József levelét, amit külföldi tartózkodásom idején nekem írt.

A sors úgy hozta, hogy néhány évet én is eltöltöttem Moszkvában a „Káder beiskolázás” jegyében és társadalmi megbízatásom volt a szovjet ösztöndíjasok patronálása. Ez lehetővé tette számomra egy a követség okmányozásával (diplomata útlevél) körbe utazzam az összes helyet, ahol magyar ösztöndíjasok tanultak. Külön is élmény volt az a krasznodári néhány nap – ahol agrármérnököket képeztek (ott végzett a Czina házaspár is korábban) és ott töltött néhány évet Rákosi Mátyás, mongol származású, feleségével. Az egyetemisták elkísértek a házhoz, ahová néha ők is elmentek, különös, érdekes órákat töltöttek ott. Azonban, a mi látogatásunk előtt néhány hónappal elköltöztették Kirgíziába. Egyébként nem lett volna semmilyen látogatás. Erre a körutazásra segítségül hívtam társamat, igaz jó barátomat, a battonyai Polyák Emilt, a szerb fiút, aki nyelvtudásban jóval előttem járt.

Visszatérve Orosházára meggyőződésem, hogy komoly pótolni és tisztázni való van a valóságos Orosháza történet összehozása terén és ebből nem hagyható ki olyan kiváló – tudományos felkészültségű Táncsicsos személyiség, mint Dr. Szabó Ferenc történész,  Orosháza Díszpolgára. Szomorú és ennél több is, hogy 80. születése napján Orosháza városa még csak egy sor üdvözletre sem méltatta a helyi újságban.

Az elődök tisztelete nem hogy illendő, de kötelező is, hiszen az egykori legnagyobb magyar faluból mostanra Békés megye ipari-gazdasági központja lett és új főterén méltón díszeleg, igaz szimbolikusan,  az üvegszobor. Talán Táncsics Mihály szobrát is a közelébe kellene vinni?!

 

 

Orosháza, 2015. 03. 25.

 

Dr. Násztor Sándor

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


8 + = 11

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>