Új kórház a város közepén

29
augusztus2014

Örömmel olvastam nemrég a „Békés Megyei Hírlapban” (Csete Ilona) az orosházi – a mi- kórházunkról szóló írást. Jó tudni, hogy egy rövid kényszerpályás állapotot magunk mögött hagyva egy ambiciózus, hozzáértő fiatal orvos, Dr. Durai Gergő, kórház igazgató hogyan igyekszik e nagyszerű egészségügyi létesítményt az orosháziak, illetve túl azon mintegy százezer ember egészségvédelme, gyógyítása sikere érdekében működtetni, fejleszteni. Meggyőződésem, hogy a sokféleség tiszteletét nem sértve az ilyen jellegű prioritás elvitathatatlan és elismerést, tiszteletet érdemel.

 

Mindezek előrebocsátásával illendő és szükséges egy kis visszatekintés, hogy hogyan is jutottunk el az egykori „menházi” viszonyoktól a jelenlegi helyzetig. Van egy kiváló összegzés: „Orosháza Egészségügye 1892-2000” címmel, melynek bejegyzéses tisztelet-példányát jó érzéssel lapozgattam. Ugyanakkor ebben „Az orosházi kórház krónikája” (Dr. Tóth Géza) című írásban az új négyszáz ágyas kórház létrejöttének bemutatása eléggé felszínes, slampos és célirányosan elferdít. Elég itt csupán a földgáz és az üvegipar kapcsán összezagyvált sorokra utalni. Ugyanis itt nem terveztek semmilyen üveggyárat. A Celldömölkre tervezett és már a „kapavágásnál” tartó üveggyár idehozása volt a nagy feladat. Másrészt egészen más közegben, késhegyig menő viták után született meg a kedvező döntés, hogy új 400 ágyas típuskórház épül Orosházán.

 

 

Dr. László Elek álmai és a valóság

 

Mondhatni, hogy szinte szálló igeként vált ismertté az utóbbi időkben, hogy Orosháza első községi orvosa, Dr. László Elek, a maga idejében (1869-1877) mindent elkövetett azért, hogy az itteni lakosság érdekében kórház létesüljön. Ebbéli hitvallása is 1877-ből való: „Lelkemnek álma, vágyaim netovábbja, kórház építése Orosházán.” Ezen vágyának megvalósulása egy kicsit váratott magára és még két világháború is lezajlott közben, mígnem 1950. január elsejével megkezdte működését „Orosháza Város Kórháza” 14 ággyal. Teljesebb értékűre 1952. február 20.-ával a Városi Tanács határozatával lett, amikor is Dr. Székely Andor sebész főorvost kinevezte a kórház igazgatójának. Mindez persze mit sem csorbítja Dr. László Elek érdemeit. Túl a kórház ügyén, Ő vitte el testületi programig és Ő is jelentette be és intézte, hogy Gyopáros Vármegyeileg is Népfürdővé lett 1896-ban.

 

Jól tudjuk, hogy az egykori „szegényházból” lett kórház inkább a nevében volt az, aminek hívták. Kiváló orvosai és asszisztenciája volt az igazi hitelesítője és mindezekért őszinte hála és tisztelet kell, hogy övezze áldozatos alapozásukat.

 

Keserves másfél évtized telt el ínséges viszontagságok között, míg nem a „menházi”, a „lilavillás” és az Ady úti szülészeti egységek, ahol is Dr. Mlinarics József elismert szülész-nőgyógyász volt a személyi garancia, összeállt az orosházi kórház. Ekkor 1966-ot írtak és az összes ágyszám 155 volt, az egészségügyi alkalmazottak 161-en voltak és ezen belül 12 orvos volt.

 

Én, mint fiatal városvezető, az első nagy ígérvény, egy üveggyár létesítés lehetősége – ténye tudatában és lázában kaptam a hírt, hogy felelős megbízott (Dr. Doleshál Frigyes) miniszter által jön hozzánk új kórház létesítéséről egyeztetni a megyei vezetés (Párt- Tanács) képviseletével kiegészítve. Ezért aztán izgalommal és felelős felkészültséggel vettem azon részt 1960 tavaszán, Dr. Pongrácz Gyula Városi Főorvossal együtt. Ami aztán ott történt az „krónikás”, azokról mit sem tudva, csak lakonikus adat közlésre szorítkozott: a Minisztertanács 1961-ben határozott, hogy az új 400 ágyas kórházat Orosházán kell felépíteni!

 

Legyen szabad pontosítani, mi is előzte meg azt a Miniszter Tanácsi határozatot 1960. nyárelején.

 

 

A kórház létesítési tervegyeztetés

 

Helyszín az egykori – ma is létező – utcafrontos, földszintes, alacsony, kicsi ház (főkapunál), amelyben Dr. Székely Andor igazgató főorvos inkább amolyan „sufniszerű” irodája volt.

 

Résztvevők:

Dr. Székely Andor ig. főorvos; a miniszteri biztos úgy emlékszem Dr. Puskás főosztályvezető; a Megyei Pártot Frank Ferenc osztályvezető; a Megyei Tanács elnökét Laszli Pál elnökhelyettes; a várost Násztor Sándor (Párt.) és Dr. Pongrácz Gyula Városi Tanács Egészségügyi osztályvezető; Ottlecz István a kórház Párttitkára is ott volt.

 

A miniszter megbízottja közölte, hogy a következő öt év során, a vidéken kiemelt néhány százezer feletti lakosú városokon túl, egy 400 ágyas városi és 2-3 járási típusú, 240 ágyas kórház épül. A minisztérium az utóbbi idők kiemelt gazdaság fejlődését, veszélyességi besorolású területeket, a legmostohább állapotokat figyelembe véve egyik esélyes és javasolt, indokolt helynek Orosházát látják egy 240 ágyas új kórházra. Feltette a kérdést a Megye Felelős Párt- és Tanácsi vezetésének, mi erről a véleményeik.

Ami ezután történt, arra szokták mondani, hogy megállt az a bizonyos „szúró eszköz” a levegőben és az összes biztosíték kicsapódott, ugyanis mindkét megyei képviselő egybehangzóan arról beszélt, hogy nem csak Orosházából áll a megye, és hogy elég lesz, ha a mostani (akkori földszintes épület) kap egy 100-120 ágyas új csatlakozó épületet és a járási székhelyeken is létesüljenek „kicsi kórházak”. Erre én is kifakadtam és érvekkel elutasítottam. A központi küldött is megdöbbenését fejezte ki a megyei értetlenségen, és ha jól emlékszem, olyan kifejezést használt, hogy egy kórház nem azonos egy „tüzéplerakattal”, de még csak egy orvosi rendelővel sem. Rövidre zárva: az Egészségügyi Kormányzat a kevés hely (megye) közül itt kíván kisvárosi kórházat létesíteni. Ezért egy komplett önálló kórház létesülhet, és az csak itt Orosházán, vagy nem épül sehol!

Ezek után belenyugvás következett és a „grénium” megállapodott: Orosházán új kórház létesül. A mi akkori városi főorvosunk, Dr. Pongrácz Gyula a következőket súgta a fülembe „Sanyikám, hát ez itt nem járási, hanem városi kórház, az a neve is Orosháza Városi Tanács Kórháza.” Erre én újból szót kértem és félig kérdésként, de közöltem a tényt: jelenleg Orosháza város kórházában vagyunk? Hogy is van ez? Még a budapesti küldött is meglepődött, de becsületére legyen mondva közölte az új tényt: ha ez városi kórház, akkor a városi 400 ágyas típuskórház épül fel Orosházán. A nyomaték kedvéért a miniszteri megbízott pontosan megfogalmazott üzenet továbbítására kérte a megyei képviselőket: „Kérem, közöljétek Klaukó Mátyás MSZMP megyei első titkárral és Arany Tóth Lajos Megyei Tanács elnökkel, hogy a mostani öt éves tervben egy 400 ágyas városi típusú kórház épülhet a megyében és pedig itt, Orosházán.”

Mindezek után az igazgatói kisszobában fehér abroszt hoztak, terítéket és a szünet során Dr. Pongrácz Gyula bátyám különleges pálinka kollekciója is „beazonosítást nyert” a mi orosházikumunk és a Böjte P. féle kórházi ebéd is jól ízlett. Ottlecz Pistát az „Alföldbe” delegáltam, ahol Antaliné igazgató asszony előkeresett 2-3 hosszú nyakú üveget, hogy ne „Shillerrel” zárjuk az ebédet.

Ezek után az ügyintézési folyamatok a Tervhivatal jóvoltából (ügysegítő Dr. Bíró Ferenc orosházi alelnök) eljutott a Miniszter Tanács elé és megszületett az a bizonyos döntés. Az alapkövet Dr. Doleshál Frigyes Egészségügyi Miniszter rakta le 1962-ben. Azután egy kis csúszással elkészült az új orosházi kórház, meg a meglévők hozzácsatolásával végül is 511 ágyas lett.

Az új kórház ünnepélyes átadására 1967. április 30-án került sor Dr. Szabó Zoltán Egészségügyi Miniszter jelenlétében és köszöntőjével. Megemlítem, hogy kérésükre a miniszter itt maradt és a gyopárosi zenés ébresztés után részt vett az akkori hagyományos május 1. városi ünnepségen. Külön is szólnom kell arról, amit sok százan láttak is, ahogy az olajbányászok óriás Tátra darus kocsija (tíz tonna emelős) a több mázsás acélcsigán egy nagy orgonacsokrot (nem is volt szabályos) pontosan a miniszter kezébe, a köszönet jegyében leeresztett.

Ezt bizony a sok ezer orosházi együttérzéssel nyugtázta.

Az új orosházi kórház beruházási költsége 96 millió forintot tett ki – akkori értékben, amikor egy kétszobás, többszintes lakóházban lévő lakás (48-50 négyzetméter) még másfél százezerbe sem került. Azonban ennél sokszorta többet jelentett egy akkori legkorszerűbb alapintézmény, melyre folyamatos korszerűsítés – kibővítés rakódhatott és bár a megyei sorrendben a harmadik, de jövő működési létbiztonsága nem képezi vita tárgyát. Ez különösen nagy érték nekünk, Orosháza és környéke lakosságának. Más oldalról nézve maga az intézmény, úgy is, mint munkahely, hiszen az ezredforduló környékén mintegy közel 900-an dolgoztak, ott és ma sem túl sok ettől az eltérés.

A 2000-ben kiadott könyv egy igen gazdag egészségügyi kultúra dokumentációja is egyben.

Azt is meg kell említeni, hogy a korábban odakapcsolt szakrendelő, amely 17 munkahelyesnek indult, a közös erőfeszítések a megye, de mindenekelőtt Dr. Bíró Ferenc, városunk szülötte az akkori Tervhivatal alelnöke segítségével 26 munkahelyes lett, rendkívüli értékkel bír még ma is. Kórház-szakrendelő egy helyen.

Én magam és családom többféle módon kapcsolódtunk az orosházi kórházhoz. Az előzőekben erről több vonatkozásban is szó esett és néhány kórházi ünnepségen elismeréseket vehettem (vehettünk) át, így a 35. évfordulón és a 40.-en is többek közt Dr. Gervain Mihály Med. Habil. igazgatótól. Feleségem is nyugdíjazásáig ott dolgozott. Nem véletlen, hogy az én nevem is kimaradt a krónikából, és vele is éreztették. Szerencsére, mint beutalt csak két alkalommal vettem igénybe negyvenegynéhány év során és néhány órára a kórház szolgáltatásait.

Először meghurcoltatásom idején a keletkezett „övsömör” miatt és a múlt év augusztusában, egy az orrom körüli rosszindulatú seb eltávolításakor, ami teljes gyógyulással járt.

Mindenképpen szükségesnek tartottam a méltatlan és valótlan, félrevezető dolgokat rendbe tenni és a korábbi idők érdemes embereinek becsületét megerősíteni. Lehet, hogy ha az akkori nagy vitában a mi igazságunkat nem védjük, akkor vagy a semmi vagy egy későbbi valami úgy is lett volna?! Azonban mégiscsak itt épült fel a háború utáni első vidéki 400 ágyas kórház.

A fenti visszaemlékezéssel szerettem volna egy akkori orosházi igazságot ismertté tenni és az érintettek tisztességét, fáradozását megerősíteni.

Öröm és büszkeség számomra, hogy közreműködésemmel elősegítettem a ma is elismert és tovább fejlődő kórházunk ügyét és további sikeres folyatást kívánok az ott dolgozóknak, ehhez jó egészséget és örömet.

 

 

2014. augusztus

 

Dr. Násztor Sándor

Egy hozzászólás a(z) “Új kórház a város közepén” bejegyzéshez

  1. Szarka Erika - szerint:
       

    Örömömre szolgált hogy ilyen felvilágosításban lehet részem,de engem nagyon érdekelne a rendelőintézet pontos átadási ideje is.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


5 − = 0

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>