Végső búcsú két igaz baráttól

30
január2012

A tél egyetlen hónapja vitte el őket, közölünk. Egyesületünk alapító tagjait, igaz barátokat, Tóth Sándort és Nemes Endrét. Azonban nekik már az elmúlt nyár sem volt a régi, az elviselt küzdelem az életbennmaradásért és a méltóság megőrzése közös vonásuk volt.

Kik is voltak Ők?

 

A nagy világégést követő országépülés példás részesei, akiket szegénysorsból megszólítottak és másokkal – sokakkal együtt akartak valami jót tenni – boldogulni. Ezek során hosszú, nagy és eléggé göröngyös utakat jártak meg.

A “régebbi orosházi”, a lisztes molnár, egészen a nyírségi olajsajtolásig, tisztségekig, majd vissza a Barneválig. Az “új – de igazi – orosházi” pedig a bihari vidékről idehozta nekünk a “Jó szerencsét” az áldást, adó gázt. Ő, a legjobbakkal, mint főfúrómester 1982-ben, az egyik görögsziget partjánál landoltak, és a parányi szigeten Nissyros kráterében gőzt fakasztottak. Embert próbáló -viszonyok, -évek és nemzetközi elismerés időszaka volt ez.

 

Majd, a nyugdíjas évek idején is családjuk sorsát egyengették, bár e téren nem voltak azonosak a körülményeik. Tóth Sándorra már csak idősebb koránál és egyéb körülményeinél fogva is több terhet, bánatot és szenvedést mért a sors, amit felsorolni sok lenne.

Ő ennek ellenére itt az Egyesület legnagyobb közösségében a “MERIAN” klubját vezette és legáldozatosabb részese, építője, összetartó tagja volt a korábbi és a mai Nyugdíjasháznak, amíg egészsége engedte.

 

Endre barátunk még nyugdíjas éveiben is ment dolgozni, mert kellett az olajos cégnek és jól jött a családnak is. Mind e-mellett, nap-nap után itt volt velünk a nyugdíjas házunkban és nem, mint vendég, hanem állandó segítő-építő közreműködő. Ö maga volt az örökös jó szellem, a mindenes, akit szerettünk-, tiszteltünk, mert segített, szorgoskodott szerényen, serényen és nem pozíciószerző vadászatokon, sefteléseken, bratyizásokon törte a fejét.

Nem felejtjük el kedves egyéniségét!

 

A sors úgy hozta, hogy nem tudtunk most összeszedni egy búcsú bokrétára való “mezei virágot”, de amit vittünk, őszinte szívvel vittük búcsúzásul mindkettőjüknek.

 

Azt, hogy mit is jelentettek Ők – nagyon sokak számára – milyen is az őszinte tisztelet, azt hűen visszatükrözte az utolsó útjukra elkísérők nagyon hosszú sora.

Talán a gyászoló család számára is ez az igazi részvét kifejezése.

 

Emlékezzünk rájuk és mind arra, amit a mi Nyugdíjasházunk jelentett számukra

és Ők jelentettek számunkra is.

 

Orosháza, 2012. január 30.

 

Dr. Násztor Sándor
Egyesületi Elnök

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− 2 = 6

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>