Az orosházi agrárium kiváló szaktekintélye gyakorlati robotosa, az Orosházi Állami Gazdaság, termelési igazgatója, a cégigazgató helyettese volt. Amikor1971-ben nekiláttunk a totál csődös és országos sereghajtó (130) gazdaságot sikeressé tenni, az vakmerőségnek számított. A város termőföldjeinek közel egynegyedén, ötezer hektáron a “nadrágszíjak” állapotából mégis eljutottunk a nemzetközi élvonalba, ezt az OMÉK díjak sora bizonyította. Ehhez kapcsolódott a szakképzés (MEZGÉ) gyakorlati háttér biztosítása. Az Ő nevéhez kapcsolható, hogy az amerikai kukoricatermesztési mód Bábolnáról át került az Alföldre és szerződést is az Állami Gazdaság központjában írtuk alá (Orosházi ÁG – Újélet TSZ, Békéscsabai ÁG és Burgert Róbert). A közel kettőezer db szarvasmarha állomány a Babinszky alapozást folytatva országos elismerés és a nagy beruházás jegyében fejlődött.
Az igazi embert próbáló és szakmai kihívást az ország második legnagyobb setés kombinátjának felépítése és nyereségessé tétele jelentette. Erre bizony ráment tíz év emberi erőfeszítés-áldozat, de a nyolcvanas években már nyereségesen, évi negyvenezer hízó hagyta el a telepet.
A kíváló szakmai vezetés általános eredményesség az élvonalba kerülés tükre volt, amikor is 1980-ban Bábolna és Mezőhegyes után harmadikként gazdaságunk elnyerte a MÉM – Termelési Nagydíját. Ez azt is jelentette, hogy a megye állami gazdaságai között itt volt a legmagasabb dolgozói jövedelem, több száz család boldogulására. Ezek szinte kizsigerelték az erejét, a türelmes emberies irányítását és nem tették lehetővé s vagyonosodást, de jó alapokat biztosítottak a jövő számára. Ma már az elprivatizált milliárdok gyümölcse még a kegyeletre sem terjed ki.
Zsótér János a szegényes és szerény nyugdíjas köztisztelettel övezve élte napjait és példás családszerető apa, nagyapa emlékét hagyta szeretteire. Újkígyósról indult és most itt április 27-én az őszinte tisztelői az Orosházi Alvégi temetőben elkísértük hamvait a végső nyughelyére.
Násztor Sándor