Az üveg első hírnökei Orosházán

Az üveg első hírnökei Orosházán

Úgy hozta a sors, hogy a múlt század ötvenes évei végén a lecsendesült, vihar nélküli sarkában az országnak, nálunk Orosházán valami megmozdult.

Először Tatársáncon – környékén dübörögve tört fel a kincset érő földgáz 1958 októberében. Vele egyidőben már beindulás előtt állt Orosháza első, egész éven át üzemelő igazi gyára, a ruhagyár. Az óriási méretű munkanélküliség oldásában a helyhez kötött, nehéz sorsú asszonyok kenyérkeresethez jutása, az ötszáz új munkalehetőség önmagáért beszélt. Azonban a sok száz férfi helyi foglalkoztatása volt itt a legnagyobb tehertétel és Tatársánc valós reményt ígért. Azonban a remény valósággá érlelődése, mint később kiderült, minden várakozásunkat is felülmúlta.

Így érkeztünk el 1960. május elejéhez, amikor is a Pacsirta u. 8. sz. ház első emeletén lévő szobámban megszólalt a telefon és Sinkó Sándor Tanácselnök arról értesített, hogy vendégek érkeztek hozzá és hogy valami üveggyár létesítés – telepítés ügyében jöttek.

Talán nem illetlen, ha a dolgok hiteles krónikásaként számolok be a történtekről. Hát többek közt arról is, hogy az átballagás során azon drukkoltam, hogy az elnök ne vegye elő a korabeli idők repi pálinkáját, amit az eperfák alatti összeseprés után főzték ki, ha tömören kell megneveznem azt az „orosházi rettenetest”. A tanácselnökség az ú. n. Wigner házban volt (jelenleg a Rendőrkapitánysági épület) és mellette lesújtó állapotú régi községházi épületrész.

Mindenesetre ilyen előzmények során léptem be a földszinti előtérbe és nem volt semmi kétségem tovább, hogy a „kínálás” megtörtént. Azonban az elnöki előtérbe – (titkárság) belépve vidám és hangos beszélgetés hallatszott, ami nagyon megnyugtatott.

A városházi megbeszélés kora délután volt. Az üvegipar képviselői: Pál Gyula az Üvegipari Központ igazgatója, Szűcs Albert a Miskolci Üveggyár igazgatója (bezárásra ítélt üzem) és Tóth Kálmán az Üvegipari Igazgatóság beruházási vezetője voltak. Elmondták, hogy egy nagy öblös üveggyár létesítése van folyamatban, szinte kapavágásnál tartanak Celldömölkön, de az itteni jelentős földgáz bázison sokkal előnyösebb és társadalmilag is igazságosabb (Alföld iparosítás) lenne a gyár felépítése.

Szeretném ezzel kapcsolatban Szokup Lajos Építésügyi miniszterhelyettest idézni, akinek a megbízásából jöttek a nevezettek:

„Kedves Barátaim!

A hatvanas évek legelején fölhívtak engem telefonon, mégpedig az olajipar akkori vezérigazgatója, Bese Vilmos – akivel jó ismeretségben voltam – és azt mondta nekem: Orosházán gázt találtunk. Ez időben már ott tartottunk, hogy Celldömölkön minden készen állt egy új üveggyár létesítésére, már a kapavágásnál tartottunk. Igen ám, de az olajra épült volna, a gáz csábítóbb, jobb lehetőségnek ígérkezett. Mi hát akkor kerestük meg az orosházi vezetőket, a Násztor Sanyit és aki akkor tanácselnök volt a Sinkó bácsit.

Mivel mi teljesen elkötelezettek voltunk Celldömölkkel kapcsolatban és féltünk a botránytól, volt ott egy tekintélyes megyei párttitkár (igen Dr. Gasztonyi János) aki Néked (Násztor Sándor) jó barátod volt és hát így Te vállaltad azt, hogy odautazol és tisztázod vele, hogy ne legyen botrány, mielőtt ez az egész a Kormányülés elé kerül az ügy és hát Násztor Sándor ezt is elintézte.”

(Az Orosháza Barátai Kör Alakuló Ülése a Könd utcai Nyugdíjasházban, 1998. április 12.-én „Ezüstös hajú társainkért” című könyv 44. oldal.)

Visszatérve a „kályhához”, azaz 1960 májusában, vendégeink kérték, hogy mutassuk meg azt a helyet, ahol egy ilyen üzem felépíthető.

Hát mondani sem kell, hogy egy ilyen szenzációs kilátás mekkora hatással volt ránk. Én mindenesetre kimentem egy másik helyiségbe és felhívtam a Városi Tanács Pálinkafőzdéje vezetőjét és Szokolai bátyámnak említettem, hogy megoldható-e egy „üzemi villámlátogatás”, amire Ő készséggel vállalkozott. Így esett meg, hogy a monori gazdák alapanyagából készült kiváló orosházi terméknek kóstolására is sor került. Így aztán egy kis kitérővel érkeztünk a helyszínre. Ugyanis az öblös gyári keverő üzem magasságában – vasúti rámpán mentünk át. Ahogyan elénk tárult az akkori Dózsa Tsz. földje, vetései, távolabb egy istálló, a tavasz szépséges tükre szinte elkápráztatott bennünket (talán az előző „rásegítés” is közrejátszott?). Én, mint földrajzos, próbáltam még egyéb előnyökre is felhívni a figyelmet, minthogy kétfelől is befutnak ide utak – vasutak (Békéscsaba-Szarvas) és ez éppen ebben a háromszögben elhelyezhető, és hogy az itteni széljárás északnyugat-délkelet irányú, ezáltal a szilikát por elkerüli a lakott területeket. Jól érzékelhető volt, hogy vendégeink is ideális területnek ítélték meg a területet.

Késő délután volt már, amikor is nagyon éreztük az ebéd hiányát és tanácselnökünk javaslatára az akkor felkapott – népszerű „Halászcsárdába” mentünk az ú. n. betonpalotába, vagyis a mostani „Brill csárda” elődjébe. A vasút felöli sarokban foglaltunk helyet és fenntartásaimat (szálkák) félre téve életem első halászlé ebédelésemet érdemi mennyiségben megoldottam. A többiek eleve ilyen fenntartások nélkül tették ugyanezt és hát előzőekbeni kóstolgatáson is alapoztak.

Közben – közben alig bírtam szabadulni a gondolattól, hogy itt a búzás – kukoricás vidéken a főniciaiak üvegcsodája ipari méretekben éppen minálunk válik valósággá. Ady karácsonyi boldogságvágyából valóban idekerül egy szép adag?!

Szükséges megemlíteni, hogy szinte felidézhetetlen próbálkozás lenne ma érzékeltetni, miféle állapotok – városkép volt ekkor. A falusi macskaköves – gazos utcák, a totális földszintes közeg. Talán ezúttal is idézni lehetne Dinnyés Istvánt „város volt ez egyáltalán” (az ötvenes évek)? Azonban mégis a lakosság ragaszkodása, hogy itt boldogulhasson és a reménység valamilyen összefogásos kohézist tükrözött. Igen, ez vette körül ezt a látogatást, még az öreg fekete BMV is érdekességnek számított és egyre szaporodtak a csárda vendégei és hamarébb jöttek muzsikálni Borai Gyusziék, mert elterjedt a hír, csak úgy, hogy valami üveggyár ügyben vannak itt fentről.

Közben meglehetősen érdemivé vált a beszélgetés, hogy milyen is lesz ez a hatalmas gyár, ahol nem több százan, hanem több ezren dolgozhatnak és zömében férfiak, családfők. Abban egyetértés volt, hogy amíg a miniszterhelyettes és a miniszter dönt és kormányülés elé terjesztés nincs bent, ne szóljunk a megyének, mert a gázelvezetés nem gond és még az itteni magas innert összetételű gáz lehetőséget is könnyen félresöpörhetik. Másrészt, ahogy az előzőekben is utalások voltak nem csak a Békéscsabára telepítés veszélye állt fent, hanem hogy el lehet-e egyáltalán Celldömölkről hozni ide a felépítés jogát – eshetőségét.

Közben a vendégek indulni készültek, de a csárdában valóságos lakodalmi hangulat, nótázás alakult ki, amibe a vendégek bekapcsolódtak. Amikor kikísértük őket népes háttérrel a palócos akcentusos Pál Gyula kijelentette: elmegyünk még a másik helyre is, de az üveggyár itt épül fel és így is lett – nem felejtve azokat a hatalmas „rögöket”, amelyeken át kellett jutni – azonban ez már egy másik történet. Még is jó érzéssel és megfiatalodva emlékezünk (vagy csak már én közülük?) arra a májusi napra.

Egyébként a jubileumi kiadványban még részletesebb bemutatás van: „Ötven éves az orosházi üveg”, „Az orosházi üvegipar rövid krónikája” c. írta és összeállította Dr. Násztor Sándor, 2011. augusztus

Feltétlen szükséges még egy kis kiegészítés, pontosítás

Tehát a siker érdekében az üvegipari központ gyorsított eljárással készítette elő a miniszteri kormányülési anyagot. Ezek során 1960. július 12.-én hivatalos helyszíni szemlére került sor. Az erről készült jegyzőkönyvben az alábbiakat olvashatjuk:

„Mivel a földgáz vagyon feltárása az utóbbi évek folyamán kedvezően alakult, így lehetőség van arra, hogy az eredetileg Celldömölkre (olajbázisra) épülendő üzemet orosházi telepítéssel (fölgáz bázison) valósítsuk meg. Fentieknek megfelelően az új üveggyár telepítése helyéül az ÉM. VK. főosztály, valamint az orosházi Városi Tanács VB.-vel (Végrehajtó Bizottság) egyetértésben az Üvegipari Igazgatóság az Orosházán ipartelepítésre fenntartott helyen a „Békéscsaba és Orosháza – Szarvas) összekötő vasútvonal szögében, a szarvasi műút mellett kb. 250 ezer négyzetméter, téglalap alakú területet javasolja”.

Ez a tervezet került a kormányülés elé oly módon, ahogy előzőleg említve volt, hogy én három napra Szombathelyre utaztam és Dr. Gosztonyi János MSZMP megyei első titkártól amolyan barátias program végén úgy köszönhettem el, hogy Vas megye nem fog akadályt gördíteni az elé, hogy Celldömölk helyett Orosházán épüljön fel az új üveggyár. A fő profil az öblös üveggyártás volt, de az egyik huta öntött-hengerelt ornament üveget, majd később egy ú. n. „Ú” profilt (üveggerendákat) állított elő. Azután sor kerülhetett 1961. május elsején (az egykori véres május 1., 70. évfordulóján) az üvegipari indításra, amikor is Szokup Lajos Építésügyi miniszterhelyettes kiemelte az első ásónyom földet több ezer orosházi munkalehetőségre váró jelenlétében. Öröm ez emlékeimben és nem titkolt büszkeséggel gondolok arra, hogy személyes elősegítője lehettem szülővárosom ilyen gyarapításának minthogy tisztelet illeti a város akkori Tanácselnökét, Sinkó Sándort is.

Dr. Násztor Sándor